SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM

Állandó kiállítás

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A fenti képekkel illusztrált kiállítás a harmadik volt azok sorában, amelyek az Egyiptomi Gyűjtemény 1934-es alapítása óta a múzeumlátogatók számára áttekintést nyújt a Nílus-völgy ókori kultúrájáról. Az első teremben, a bejárattól balra, az egyiptomi ásatásokból származó leletanyag válogatott darabjai nyertek elhelyezést, míg a terem végében tematikus elrendezésű, a szent állatok tiszteletét, a későkori halotti kultuszt valamint az egyiptomi írásokat bemutató tárlók sorakoznak.

A bejárattól jobbra felállított vitrinek és tárlók időrendben mutatják be a fáraókori emlékeket. Az egyiptomi állam megalapítása körüli időkből (i.e. 3000 körül) származó, kozmetikumként használt festékanyagok feldolgozására szolgáló ún. "dörzspaletták" valamint a Nagada korban (i.e. 5500–3000 körül) készült, henger alakú, gyakran hálódísszel ellátott edényeket sírokban helyezték el éppúgy, mint az óbirodalmi (i.e. 2670–2195 körül) vitrinben látható kő és alabástrom edénykéket.

Az egyiptomiak vallási elképzelései szerint a hétköznapi használati tárgyaikra, szolgáik munkájára az elhunytaknak a túlvilági lét során is szükségük volt. Az ún. I. Átmeneti korban (i.e. 2195–2040 körül) a megoldást a fából készült, festett "szolgaszobrok" sírokban történő elhelyezése jelentette. A megmintázott alakokat különböző munkafolyamatok végzése közben ábrázolták.

A külön tárlóban kiállított, bazalt kőből faragott szoborról származó királyportré tulajdonosa a fáraók jellegzetes fejdíszét, a csíkos nemesz kendőt viseli, amelyet a homlok magasságában ureusz kígyót ábrázoló diadém ékesít. A portré gondos kidolgozása, a felületek finom csiszolása a középbirodalmi (i.e. 2040–1782 körül) szobrászat magas színvonalát képviseli.

A belső teremben kiállított anyag az újbirodalmi emlékek (i.e. 1550–1075 körül) bemutatásával kezdődik. A nagyméretű, vöröses színű kristályos homokkőből készült sztélé az "egyiptomi Napóleon"-ként emlegetett III. Thotmesz fáraó testőrtisztje, Noferhaut emlékére készült. A felső mezőben a fáraó mutat be áldozatot az "istenek királya", Amon-Ré előtt, akinek hatalmát a szövegben olvasható himnusz is dicsőíti.

A kisművészetek alkotásait bemutató tárló gazdag anyagában az ún. "egyiptomi fajansz"-ból készült usébtik mellett láthatók az egyiptomiak által gyakran használt kozmetikumok, illatszerek tárolására szolgáló, változatos formájú edénykék, a nők által előszeretettel viselt nyakékek, amulettek, függők társaságában. A mészkőből készült szoborról származó, ifjú férfifej a gyűjtemény egyik legszebb darabja. Az átszellemült arckifejezésű, szelíd mosolyú ifjú arcot kettős kiképzésű, finoman megmunkált paróka foglalja harmonikus keretbe. Méltó párja a kristályos homokkőből készült, kezében Hathor istennő jelvényét tartó fiatal leány szobrának töredéke.

Az Újbirodalom hanyatlását követő III. Átmeneti kor (i.e. 1075–712 körül) sajátos művészi kifejezésmódját képviseli a falon látható ún. "mitológikus papírusz". Ezek a gyakran szöveges utalás nélküli jelenetek a kozmogónikus felfogástól a túlvilági életről alkotott képig terjedően gazdag és változatos formában illusztrálják a kor vallási elképzeléseit. Ugyanez mondható el az e korból származó koporsókról is. A gazdagon díszített, nagyméretű sírok helyett gyakran csak közös temetkezőhelyek jutottak a thébai papi családok tagjai számára. Törvényszerű tehát, hogy a túlvilági elképzeléseket megjelenítő dekorációk a sírfalak helyett a koporsók felületére kerültek, amint ezt a kiállított emlékek is illusztrálják.

E korszakból származik gyűjteményünk egyik legértékesebb emléke, Sesonk trónörökös térdelő szobra is. A fiatal, szinte gyermek "kis herceg" a memphiszi főpap jellegzetes öltözetét viseli, kezével kis kápolnát tart, melyben Ptah-Szokar-Ozirisz domborművű alakja látható. A szobor a múlt század közepén került elő az Apisz bikák temetkezési helyén, az ún. Szerapeumban és kalandos úton jutott el hozzánk egy külföldre került hazánkfia, Sipos György ajándékaként.

Gyűjteményünk leggazdagabb műtárgy együttese az egyiptomi történelem kései időszakából való (i.e. 712–332 körül). A kisművészeteket bemutató tárlóban a halotti kultusz fontos részét alkotó szívskarabeuszok és szív amulettek mellett gazdagon díszített, aranyozott kartonázs maszk látható, melyet a görög-római korban gyakran helyeztek a holttest fejére.

A későkori emlékek közül kiemelkedő jelentőségűek a bronz kisplasztikák. A Szaiszi kor (i.e. 7–6. sz.) művészetének szép alkotása a szent Apisz bika szobra. Az Ozirisz mítoszt idézi a gyermekét karjában tartó Izisz istennő. A gyermek Hórusz (Harpokratész) későkori népszerűségét illusztrálja a Ptolemaiosz korban (i.e. 332–30) készült állószobra, amely a tárló egyik legszebb darabja.

A külön vitrinben látható ülőszobor Dzsószer fáraó lépcsős piramisának legendás tervezőjét, a Későkorban (?–?) istenségként tisztelt bölcs Imhotepet ábrázolja. Másik neves darabunk az a macskaszobor, amely a szerelem és termékenység istennőjének, Básztetnek volt szent állata. Fülében eredetileg arany karikát viselt, fejét pedig a szent skarabeusz berakásos figurája díszítette.

A harminchat arany figurából álló nyakék viselője a szülő nőket és a gyermekeket oltalmazó Thoérisz vizilóistennő pártfogását kereshette. Ugyanilyen oltalmazó erőt tulajdonítottak a groteszk formájú Bész istennek is, akinek a sarokban kiállított relief alapján is megállapítható ijesztő külseje az ártó lények elriasztásában játszott fontos szerepet.

A kiállítást záró tárlók a későkori halotti kultusz emlékeit mutatják be. A halotti sztélék közül különösen érdekes az a bárkában álló sakált ábrázoló darab, amelyen a Halottak Könyve 106. fejezetének szövege olvasható. Az onixból készült kanopuszedények az elhunyt bebalzsamozott belső részeit tartalmazták, melyeket az ún. "Négy Hórusz Fiú" oltalma alá helyeztek. Ptah-Szokar-Ozirisz fából készült festett szobra a későkori szinkrétisztikus elképzeléseket illusztrálja.

A római korból (i.e. 30 – i.sz. 395) származó, női múmiát tartalmazó díszes koporsó hátlapját a tükörben jól látható gyönyörű festett nőalak ékesíti: Hathor istennő, a Nyugat Úrnője. Az elhunyt múmiáját a balzsamozást követő "bepólyázás" során a vászonszalagok közé rejtett amulettek voltak hívatva oltalmazni. A fülkében elhelyezett fali tárlókban kiállított díszes kartonázsokat a bepólyált múmiákra rögzítették, hogy ábrázolásaik révén a túlvilágra igyekvő halott segítői legyenek.


Az alábbi Virtuális tárlat a gyűjtemény 1996-2009. közötti kiállításának vitrinjei között kalauzolja Önöket.