En

A restaurált tógás múmia

Különös darab, különös helyszínről

Az iszap-szalma keverékből összetapasztott, formára merevített és krétás alapozómasszávall bevont egyiptomi koporsófedél a szombathelyi premontrei gimnázium természettudományi szertárából került a Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjteményébe. Az időszámításunk kezdete körüli évekből származó darab különlegessége, hogy egy olyan, a görög-római korban kizárólag Akhmimban használt típushoz tartozik, amely élő személyként jeleníti meg az elhunytat fehér tunikában és köpenyben, úgy, ahogyan életében is járhatott. A maszkként elkülönülő aranyozott arc viszont a halál utáni megistenült állapotra utal. A fedél ikonográfiájának minden eleme jól mutatja, hogy az ókori egyiptomi művészeti hagyományok még a görög-római korban is továbbéltek, sőt továbbfejlődtek a Nílus-völgyi országban. A koporsó fedél ikonográfiája tökéletesen ötvözi a tradicionális egyiptomi ikonográfiai elemeket a korabeli hajviseleti és öltözködési szokásokkal.

A frissen restaurált darab az Antik Gyűjtemény új állandó kiállításában látható.

43756455_10211893833335394_3881155280158851072_n
43770175_2267121540190892_36358083571613696_n
55698489_653625661745954_1720763146605428736_n
56276046_2152555468155862_6231069683236208640_n

A koporsófedél restaurálása

A koporsó fedél restaurálása különleges kihívás volt az anyaga miatt, ami nem a megszokott fa, hanem kartonázs. Ez a szakkifejezés sokféle összetételű anyagot fedhet, ebben az esetben agyag és száraz, aprított növények keverékét, amely leginkább a vályogra hasonlít. Ezt a keveréket összegyúrták, kilapították és feltehetően bevonták vele a múmiát. Amikor a keverék megszáradt, a végső forma egy ember alakú koporsó lett. Utána fehér kréta réteggel lealapozták, kifestették, az arcrészt aranyozták. A halott a görög-római korban Egyiptomban használatos tunikát visel, fején díszes pánt, ujján gyűrű, lábán fűzős saru, oldalán egyiptomi védőistenek ábrázolásai. Talpa a korábbi egyiptomi koporsókon látható négyzetes díszítéssel festett.

A tárgyat korábban, úgy ötven évvel ezelőtt restaurálták. Ekkor a töredékeit összeillesztették, hátulról rongydarabokkal megerősítették (ezért belülről úgy néz ki, mint egy patchwork). A hiányzó részeket kartonnal, gipsszel, műgyantával töltötték ki, majd rézdrótokkal, fával merevítették. Mivel a szerkezet viszonylag stabil maradt, a restaurátorok megőrizték, a felület viszont nagyon elszennyeződött és peregni kezdett, ami szükségessé tette a beavatkozást.

A korábban rosszul illesztett darabokat óvatos nedvesítéssel és préseléssel kiegyenlítették. A szennyeződéseket eltávolították. A korábbi restauráláskor az eredeti részekre felkenődött festékeket és lecsorgásokat leoldották, a hátoldalban az indokolatlanul vastag enyvréteget is letisztították, mert a vastag enyv zsugorodása fizikailag is gyengítette a tárgyat.

Mivel a festett réteg a hordozóig lekopott, a koporsó oldalán sok helyen kilátszott a barnás vályogszerű anyag. Ezért a restaurátorok úgy döntöttek, hogy a rekonstruált részeket is ehhez hasonlóra készítik, mintha azokon is lekopott volna a festék.

Bár a tárgy így is töredékes, a meglévő részek szépsége sokkal élvezhetőbb. A fej körüli egyiptomi istenségek alakjai szépen kirajzolódnak és tisztán, színesen látszanak, és jobban értelmezhető látványt nyújt a fehér tunika, a redők, a pántok és a lábbeli is.

Akit részletesebben érdekel a különleges darab, olvassa el a Szépművészeti Múzeum közleményeiben Liptay Éva cikkét.

Kiállításaink közül ajánljuk