En

Régi Magyar Gyűjtemény

ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁS

Régi Magyar Gyűjtemény

A Régi Magyar Gyűjtemény a 11. századtól az 1800-ig terjedő időszakban Magyarországon született vagy hazai megrendelésre másutt készült festményeket, szobrokat, valamint igényes építészeti faragványokat és sírköveket gyűjt. A „régi magyar művészet” körét tehát meglehetősen tágan értelmezi: magyaron egyértelműen magyarországit ért, amely meghatározással a történelmi Magyar Királyságot – a magyar mellett más nemzetiségek közös hazáját – jelöli. A Régi Magyar Gyűjtemény célja, hogy a Kárpát-medence sokszínű művészetét és szerteágazó művészeti kapcsolatrendszerét múzeumi keretek között szemléltesse.

A gyűjtemény kőfaragványai az egykori egyházi és világi építészet hírmondói,  székesegyházak, szerzetesi és városi építkezések, paloták megmaradt darabjai. A faszobrászat és táblaképfestészet korai emlékei jellemzően templomok felszerelési tárgyai voltak, ahogyan a szárnyasoltárok is, amelyek egyedülálló gyűjteménye Közép-Európa legnagyobbjának számít. A késő reneszánsz és barokk korban az egykorú freskókon kívül az oltárok jelentették azt a monumentális festői műfajt, amely Közép-Európa legfontosabb, legszélesebb közönséghez szóló képtípusa volt. A gyűjtemény késő reneszánsz és barokk oltárképeit egyházi szobrok és epitáfiumok sora, valamint világi alkotások, portrék, csendéletek, és a 18. század második felének új önálló műfajai, tájképek, életképek és történeti ábrázolások egészítik ki.

A régi magyarországi művészet emlékeit a 19. század első felétől a Nemzeti Múzeumban kezdték el gyűjteni, de 1872 után már az Iparművészeti Múzeum, 1896-tól pedig a Szépművészeti Múzeum is gyűjtött ilyen tárgyakat. Utóbbi tudós főigazgatója, Petrovics Elek határozta el, hogy a három múzeumban található „régi magyar” alkotások egyetlen helyre, a Szépművészeti Múzeumba kerüljenek – erre a harmincas évek második felében zajló, szinte valamennyi nagy múzeumot érintő profiltisztítás keretében került sor. A gyűjtemény önálló osztállyá csak a háború után alakult, első vezetője, Radocsay Dénes az egész középkori anyagot publikálta, azonban a képeket és szobrokat a nagyközönség továbbra sem tekinthette meg.

Az 1957-ben alapított Magyar Nemzeti Galéria műtárgyállományába a Régi Magyar Gyűjteményt kezdettől fogva beleszámították, de átadására csak akkor került sor, amikor a Galéria a Kossuth téri Curia épületéből új helyére, a budavári királyi palotába költözött (1973–1974). A Régi Magyar Gyűjtemény sok évtizednyi rejtőzködés után először ott, a volt királyi palotában válhatott közkinccsé. A Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria 2012-es összevonását követően 2018 őszén a gyűjtemény barokk anyagából nyílt új állandó kiállítás a Szépművészeti Múzeum felújított épületében. Az középkori és reneszánsz állandó kiállítások költözéséig ezek a gyűjtemények még a Magyar Nemzeti Galériában tekinthetők meg.

A műtárgyak restaurálása a múzeumok többnyire rejtve maradó, ám annál fontosabb tevékenysége. Az alábbi linkre kattintva a Régi Magyar Gyűjtemény számos tárgyának, köztük fő műveknek restaurálásáról találhat érdekes és hasznos információkat.

Munkatársaink

Bálint Márta

gyűjteménykezelő

Hont Jázmin

segédmuzeológus

dr. Kocsis Alexandra

muzeológus

Kuti Alexandra

muzeológus

Kutnyánszky Ildikó

muzeológus

Dr. Pattantyús Manga

gyűjteményvezető

Dr. Poszler Györgyi

főmuzeológus

Réthátiné Boda Zsuzsanna

főmuzeológus

Régi Magyar Gyűjtemény

Kiállítás megtekintése