A Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjteménye által őrzött műtárgyak egyik fontos csoportját alkotják azok a kivételes leletek, amelyeket 1907-ben tárt fel az első magyar egyiptomi régészeti expedíció.
A leletegyüttes a Nílus nyugati partján, a közép-egyiptomi Gamhud település mellett található temetőből származik, amelynek sírjait a Ptolemaiosz-korban, a Kr. e. 2–1. század folyamán használták.
A több mint két tucat festett koporsó, számtalan múmiamaszk, díszes múmiatakaró és egyéb halotti felszerelés az ásatást kezdeményező és szponzoráló, Kairóban élő magyar üzletember, Back Fülöp (1862–1958) ajándékaként került Magyarországra még az ásatás évében.
A Gamhudból származó tárgyak egy része.
Az azóta eltelt időben a leletanyag bizonyos darabjait bemutatták különböző kiállításokon, de a tárgyak egy része a mai napig raktárakban pihen. Az eltelt évtizedek folyamán a raktári tárgyak között folytatott több „ásatás” is, legutóbb 2021-ben, új ismeretekkel szolgált a gamhudi leletekkel kapcsolatban.
Gamhudi koporsók és koporsómaszkok a városligeti Iparcsarnokban. (a fotó a Néprajzi Múzeum tulajdona)
A gamhudi anyagot 1907-ben a Nemzeti Múzeumban helyezték el. A nagyközönség 1912-ben tekinthette meg őket az Iparcsarnok épületében, ahol az egyiptomi anyag kiállításának leglátványosabb darabjai a szobor formájú, illetve szögletes múmialakú gamhudi koporsók voltak. Ekkor még nem lehetett tudni, mit rejtenek a koporsók, ugyanis a Budapestre érkezésüket követő első három évtized folyamán nem vizsgáltak őket. Erre majd csak az 1930-as években került sor, miután 1934-ben az addig a Nemzeti Múzeumban őrzött egyiptomi emlékeket, köztük a gamhudi leletanyagot, átadták a Szépművészeti Múzeumnak.
Dobrovits Aladár a Szépművészeti Múzeum felnyitott egyiptomi koporsóival 1937-ben.
Új helyükön a koporsók nem sokáig feküdtek érintetlenül. 1936–1937-ben felnyitották őket a korabeli felvételen látható Dobrovits Aladár (1909–1970) vezetésével. A felnyitott koporsókban festett maszkokkal és díszes múmiatakarókkal borított múmiákat találtak. A maszkok és múmiatakarók egy része nagyon rossz állapotban volt. Néhányuk, mint a képen látható első koporsóban talált festett lepel, a múmiáról való leemeléskor azonnal megsemmisült. A múmiákat átszállították a Szépművészeti Múzeumból az Embertani Tárba. A koporsókat és a megmentett múmiadíszeket az Egyiptomi Gyűjtemény raktáraiban helyezték el, de csak 1951-ben leltározták őket, azt azonban nem rögzítették a leltárazáskor, hogy mely múmiadíszeket mely koporsóban találták.
A bontási jegyzőkönyvben A8-as számmal jelzett koporsó az 1937-es felbontáskor. A koporsóban talált kartonázskészlet itt még a múmiára erősítve látható, a kis színes képek a kartonázselemeket mai állapotukban mutatják.
Az Egyiptomi Gyűjtemény régi iratai között fennmaradt egy szűkszavú beszámoló és néhány korabeli felvétel a koporsók felnyitásáról. Ezek segítségével nemrégiben sikerült a múmiadíszeket az eredetileg hozzájuk tartozó koporsókhoz rendelni. A képen látható 51.1999/1-2-es leltári számú koporsóban fekvő múmiát például egykor az alábbi, a gyűjteményben ma is megtalálható múmiadíszek takarták:
– a mellet borító díszes gallér;
– alatta egy térdeplő, a halottat kiterjesztett szárnyaival védelmező istennő;
– egy áldozati jelenettel és szöveggel díszített, a hasat és lábat borító T-alakú kötény;
– egy, a lábfejre húzott csizma;
– a jobb váll mellett pedig két, a halottat védelmező istenségeket ábrázoló csíkot találtak.
A régi felvételen látható, viszonylag jó állapotú maszkot nem sikerült azonosítani egyetlen ma a gyűjteményben őrzött darabbal sem.
Összehajtogatott, borítékban őrzött gamhudi kartonázsok.
2014-ben összehajtogatott múmiadíszeket tartalmazó régi borítékok kerültek elő a raktárból. Restaurálásukat követően kiderült, hogy ezek is a gamhudi koporsókból származnak. Ez azt bizonyította, hogy az 1936–1937-es projekt során a múmiákról eltávolított díszek közül nem mindet állították helyre és nem mindet leltárazták 1951 folyamán. Egy töredékesen fennmaradt, ám nagyon szép aranyozott maszk a bal oldalon látható állapotban került elő a borítékból; a középső kép a tisztítás és helyreállítás utáni állapotot mutatja; a jobb oldalon pedig az az archív felvétel látható, amelynek alapján a maszkot sikerült azonosítani a ma 51.2015/1-2 leltári számot viselő koporsóban fekvő múmia maszkjával.
Az épen fennmaradt múmia alakú koporsókon kívül számtalan festett koporsótöredéket is őriz a gyűjtemény. Ezek szintén Gamhudból származnak, de többségük nem múmia, hanem láda alakú, eredeti egyiptomi elnevezéssel ún. kereszu koporsó töredéke. Az ilyen koporsók oldalait a sarkokon négy, az égboltot jelképező oszlop tartott össze, fedelük pedig csúcsos vagy hajlított volt. A kereszu koporsókból ez idáig csak egyetlen (a képen látható) darabot őrzött az Egyiptomi Gyűjtemény összeállított állapotban, bár az alja és a fedele ennek is hiányzott. A koporsó csúcsos fedelének néhány deszkája 2021-ben, „raktári ásatások” alkalmával került elő.
A 2021-es „raktári ásatások” során további tizenhat koporsó darabjait sikerült azonosítanunk, bár a megmaradt deszkákból teljes koporsókat nem, csak töredékes darabokat tudtunk rekonstruálni. Az egyik ilyen töredékes kereszu koporsó kilenc deszkájának segítségével 3D animációt készítettünk, hogy be tudjuk mutatni, eredetileg hogy nézett ki a koporsó.
Ha részletesebben és közelebbről is szeretné megvizsgálni a rekonstruált koporsót, akkor kattintson ide.
A kutatások részben az NKFI támogatásával zajlottak, a K108570 számú projekt keretében. A kapcsolódó tartalmak Kóthay Katalin egyiptológus, valamint Galambos Éva és Varga Tímea restaurátorok kutatásai alapján, azok felhasználásával készültek. A 3D animációt Kuti Benjámin készítette.
