1923. október 21-én
Kedves Lind Smith-em [1],
Csak röviden jelzem, hogy amikor Kairóban a múzeumban találkoztam Quibellel [2] (aki teljesen olyan, mint az “idős hölgy”) és a Tutanhamon-sír következő ásatási szezonjával kapcsolatos tervekről beszélgettünk, Quibell ugyan először más ötletekkel akart előállni, végül azonban egyetértett azokkal az intézkedésekkel, amelyeket én (előzetes megállapodásunk szerint) javasoltam annak érdekében, hogy az újságokkal való viták és a látogatókkal kapcsolatos nehézségek elkerülhetőek legyenek.
12-én Alexandriába mentem. Találkoztam Abd El Hamid Pasha Sulemannal, a közmunkaügyi miniszterrel, és előterjesztettem neki a Quibellel megvitatott programjavaslatot: (1) Sajtó: most, hogy Mentont [3] bevettem a csapatba, (a helyzettől függően) naponta vagy legalább hetente háromszor jelentést kell küldenem rajta keresztül a The Timesnak és az egyiptomi sajtónak. A The Times hírei esténként mennek majd táviratban, hogy a következő napi újságban megjelenhessenek, ugyanezt az egyiptomi sajtó másnap kora reggel kapja meg, így még bőven lesz idő, hogy az aznapi újságok leközöljék azokat. Ilyen módon a hírek egy időben jutnának el az olvasókhoz Londonban és Kairóban, és a kairói újságok ingyen hozzájutnának ugyanahhoz, amiért az európai és amerikai újságoknak fizetniük kell majd, úgyhogy nem tudnám elviselni a Kormányzati Sajtóiroda esetleges beavatkozását. Arról nem is beszélve, hogy minden egyiptomi lap – az Egyptian Mail és az Ahram kivételével – ezt várta a The Timestól.
(2) Látogatók – amellett, hogy jelenleg fizikailag is lehetetlen volna, hogy a látogatók behatoljanak a sírkamrába. heti egyszer engedélyt adni nekik, hogy belépjenek, káros hatással lenne a leletekre és komoly időveszteséggel is járna. A látogatásuk előtti napon minden érzékeny tárgyat el kellene mozdítani és speciális védelemmel kellene ellátni. Az ásatási szerszámokat és az elektromos vezetékeket eltenni az útból, hogy lehessen közlekedni. Mindez több órai munkát jelentene a látogatást megelőző és az azt követő napon egyaránt, ami azt jelenti, hogy minden héten egy teljes napot, valamint további két nap egy részét is fel kellene áldoznunk. Ezért azt javasoltam, hogy egyetlen látogató se léphessen be mindaddig, amíg az ásatási szezonra tervezett munka egy meghatározott része le nem zajlott, mint például a szarkofág kinyitása, és hogy azután egy hivatalos bejárást vagy megnyitást követően, miután a tudományos eredmények rögzítése megtörtént, a Közmunkaügyi Minisztérium engedélyével beengedhetik a látogatókat, annyi időre, amit szükségesnek látnak, és ami nem akasztja meg túlságosan a munkálatokat. Ez valószínűleg nem lehetséges január 15. előtt, amennyiben addigra megfelelően haladunk a munkánkkal. Az összes többi kamra végleg zárva marad addig, amíg nem tudunk foglalkozni velük.
Abd El Hamid Pasha Suleman teljesen egyetértett ezzel a programjavaslattal és megdöbbenésemre sokkal jobban érdekelte az európai sajtó, mint az egyiptomi. Megkért, hogy tegyem le a tervet Furness [4] elé a rezidencián, aki nagyon határozottan támogatta, hogy mindenképpen ezekhez az irányelvekhez tartsuk magunkat.
Furness a terveimmel is egyetértett. Csak annyit jegyzett meg miután a levelemet Scottnak is megmutatták (a rezidencián), hogy Scott szerint a látogatókkal kapcsolatos javaslat sok turistának csalódást fog okozni (- minthogy azonban nem a turizmusban dolgozom és turistaügynök sem vagyok, ezzel a felesleges megjegyzéssel nem foglalkoztam -).
Közben megpróbáltam rávenni az Ahramot, hogy szálljanak be. Szerintem van rá esély, úgyhogy ráveszem Mertont, hogy próbáljon megegyezésre jutni Tacla Bey-jel, a tulajdonossal, amikor Kairóban lesz. Eléggé nyilvánvaló, hogy az Egyptian Mail, az Ahram és a Reuters megpróbálja majd megtorpedózni a megállapodást, de szerintem nem fognak bírni velünk. A rezidencián bizalmasan elárulták nekem, hogy a Morning Post-ot Lord A. [5] akarja megvenni, de nem hinném, hogy ő bármilyen módon kapható lenne erre. Személy szerint én (bár nem hinném, hogy Lord A-val bármi probléma lesz) inkább leállítom a munkát, mintsem engedjek bármiféle lehetetlen javaslatnak, amelyik bármilyen módon keresztbe tenne a megállapodásunknak vagy megzavarná a munkálatokat.
Itt Luxorban jócskán felment a hőmérséklet, de már kezd lehűlni. A külső munkálatokat 22-én, hétfőn kezdem meg, és remélem, november 1-vel elkezdhetjük a sírt.
Attól tartok, ez a levélke elég nehezen olvasható, de az áradás párás forrósága fáradságossá teszi az írást. Nagyon köszönöm a hozzám intézett kedvességét és jókívánságait.
Az Ön Howard Cartere
Saad Zaghloul kb. 95%-kal jön be a választásokon. Eléggé különös módon, mutat némi hajlandóságot irányomba angolul. Nem fog sok gondot okozni.
Howard Carter levelét Varga Miklós magángyűjtő jóvolából mutatjuk be.
[1] Joseph Lindon Smith (1863–1950) amerikai festő, egyiptomi sírfalak jeleneteinek másolója
[2] James Edward Quibell (1867–1935) angol egyiptológus
[3] Arthur Menton, a The Times egyiptomi tudósítója
[4] Robin Furness brit hivatalnok Kairóban
[5] Alan Ian Percy (1880–1930), Northumberland 8. hercege
