Az 1920-as években a Tutanhamon-láz nyomot hagyott az építészetben, a képzőművészetben és Európa-szerte divatba hozta az ókori egyiptomi ihletésű díszítőmotívumokat az iparművészetben is. A Zsolnay porcelángyár már a századfordulótól kezdve használt egyiptizáló motívumokat, Zsolnay Teréz (1854–1944) azonban a sír felfedezését követően tervezte meg a speciális Tutanhamon-vázasorozatot. A sorozat egyes példányainak dekorációját különböző ókori egyiptomi emlékekről származó motívumok ihlették.
Zsolnay-váza terve egyiptomi mocsári jelenettel (az ún. Tutanhamon-sorozatból), 1926, Janus Pannonius Múzeum – Zsolnay Múzeum, Pécs
A Szépművészeti Múzeumban a sír felfedezésének 100 éves évfordulóján egy mocsári jelenettel díszített Zsolnay vázát mutatunk be a pécsi Janus Pannonius Múzeum Zsolnay Múzeumának jóvoltából. A Zsolnay Teréz és fia, Mattyasovszky László tervei alapján készült eozinmázra kézzel festett motívum a szakkarai Mereruka-masztaba (Óbirodalom, 6. dinasztia, Kr. e. 2323–2150 körül) mocsári jelenetének interpretációja, amelyen öt férfi hajózik egy papiruszcsónakon egy sűrű, állatoktól hemzsegő sásmocsárban. Az egyik figura éppen megragadja egy egyiptomi mongúz farkát, amelyik egy tarka halkapó pár fészkét akarja kifosztani.
A sorozat díszítőmotívumai között zenélő nőket ábrázoló bankett jelenet, rituális tánc, illetve II. Ramszesz harci kocsija és testőrsége, valamint az általa legyőzött afrikai ellenség ábrázolásai is szerepelnek.
Zsolnay-váza és terve rituális táncjelenettel (az ún. Tutanhamon-sorozatból), 1926, Janus Pannonius Múzeum – Zsolnay Múzeum, Pécs
