SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM

Aranyozás

Aranyozás

A középkorban nemcsak díszítő szerepe volt az aranynak, de a nagy felületeken, a szentek ruháin és az oltárszekrényeken bőségesen használt arany mintegy az égi szférát idézte meg a hívőknek.

A kifaragott szobrot előenyvezték, majd alapozóréteget vittek fel rá. Az alapozót, kiszáradása után, megcsiszolták és sellakkal, enyvvel vagy tojásfehérjével leszigetelték, hogy ne szívhassa be következő rétegek kötőanyagát. Erre a leszigetelt alapra bóluszt (polimentet) kentek fel. A bólusz egy többféle színváltozatban megtalálható agyagféleség, színárnyalata a rákerülő aranyfüst tónusát is befolyásolta. A bóluszrétegre került végül az aranyfüst, azaz a rendkívül vékonyra kalapált aranylap. A fényaranyozásnál a már felragasztott aranyfüstöt achátkővel, állatfoggal vagy -csonttal felpolírozták, míg a matt részeket egyszerűen enyves oldattal kenték át, aminek hatására a felület bemattult. Ugyanakkor mattaranyat nemcsak a fényarany mattításával tudtak elérni, hanem úgy is, hogy az aranyat enyves kötőanyagba ragasztották.

(Robert Moreau műhelye: Három férfi, ltsz.: 84.9)