02.
Hátoldali viaszpecsétek

A tábla hátoldala 1984-ben, a műtárgy restaurálásakor. Elvékonyított nyárfa tábla, amely csupán 5 mm vastag, és ívesen vetemedett. Az eredeti merevítő és támasztó csúszóhevederezése hiányzik, a nagyfokú elhajlást valószínűleg a hátoldalra felvitt korábbi enyvrétegek, valamint a merevítő betétek eltávolítása is elősegítették.
A már hiányzó, két felső és alsó vízszintes keresztirányú merevítő hevedert nem ékvájattal rögzítették a tábla hátsó felületén, hanem enyves ragasztással, ami nem bizonyult túl tartósnak. A tábla görbülésének ellensúlyozására alkalmazott hevederek idővel leváltak és elvesztek, a fa nyers felszínén farontó bogarak, álcák szújáratai láthatók. A tábla hátoldalán lévő régi cédulák, feliratok, jelzések sok mindent elárulnak a mű történetéről, korábbi őrzési helyéről. Az Országos Képtár leltári cédulája mellett például a fehérrel festett szám (45) az Esterházy-képtár inventáriumának azonosító jelölése lehet. A kiváló állapotban fennmaradt régi pecsétviaszlenyomatok a tárgy korábbi tulajdonosainak személyére vonatkozó fontos dokumentumok. Főúri, királyi, vagy hercegi gyűjteményekből származó tárgyakon gyakran látni hasonló, igen díszes, címeres pecséteket. Bár a Raffaello-képen nincs szignatúra, szerzősége minden gyanú felett álló, mivel eredete és származása a gyűjtéstörténetből ismeretes. XI. Kelemen pápa tulajdonában volt, aki egészen 1720-ig a gyűjteményében őrizte. Egy korábbi felirat szerint a Madonna-kompozíciót a pápa halála előtt (1721) egy évvel elajándékozta III. Károly német-római császár és magyar király feleségének, Erzsébet Krisztinának. Nem sokkal ezután a császári gyűjteményből a bécsi Kaunitz herceg tulajdonába került, akitől Esterházy (Fényes) Miklós herceg megvásárolta.* Az ő családnevéhez fűződik a tárgy elnevezése is, amely a családi képtár 1812. évi inventáriumában már szerepel. Pigler Andor szerint a mű 1508-ban készült, és fennmaradt egy tollrajzvázlata, amelyet ma a firenzei Uffizi Gabinetto dei Disegni részlegében őriznek. Az Esterházy-Madonna számtalan replikája és másolata ismeretes. Népszerűségének ékes bizonyítéka, hogy például egy az arezzói múzeumban található majolikatálon ugyanez a kompozíció látható. A tál 1525-ben Castel Durantéban készült.

*Az egykori Kaunitz hercegi család gyűjteményéből számtalan jeles alkotás került hozzánk. Wenzel Anton Kaunitz az osztrák császárnő, Mária Terézia híres kancellárja volt, és akinek bécsi és austerlitzi képtárát 1820-ban a kancellár halála után (1794) huszonhat évvel árverezték el. Kaunitz gyűjteménye 203 tételt tartalmazott, nyomtatott francia nyelvű katalógusának egy példánya ma a bécsi Képzőművészeti Akadémia könyvtárában található.
01 02 03 04 05 06 07 08 09 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68