V. László magyar király és jegyese, Franciaországi Magdolna eljegyzési képe Osztrák festő

Ha V. László magyar és cseh király nevét halljuk, először Arany János balladája jut eszünkbe, aztán Székely Bertalan V. László és Cillei Ulrik témájú festménye, tehát két 19. századi alkotás. Valószínűleg kevesebben tudnak erről a kettős képmásról, amelyet pedig legfeljebb egy-két évtizeddel a király halála után festett mára már ismeretlen mestere. A bécsi Kunsthistorisches Museum őriz egy olyan portrét, amelyről feltételezhető, hogy még a kamasz-uralkodó életében készült, de biztosan nem ez szolgált a budapesti portré előképéül, amely egy tervezett, de V. László 1457-ben bekövetkezett halála miatt meg nem valósult eljegyzésről emlékezik meg, és eredetileg talán egy uralkodói portré-galéria részét alkotta. A kép jobb oldalán megörökített lány a Valois-házból származik, VII. Károly francia király gyermeke, Franciaországi Magdolna, aki reménybeli vőlegénye halálakor 14 esztendős volt. Gyerekeket látunk tehát a képen, csak épp nem gyerek-szerepben, hanem egy dinasztikus szövetségkötés bábjaiként megörökítve. Hunyadi László lefejeztetőjének hosszú, göndörfürtös haját rózsakoszorú ékesíti, prémgalléros aranybrokát ruhájának pompája méltó uralkodói rangjához. Magdolna vörös ujjas fehér ruháját ugyanúgy ötvösművészeti remekmű díszíti, mint fejét, ahol a koronát még copfos paróka is kiegészíti. A kezében tartott szegfű a szerelem szimbóluma. A festő számára kötelező volt egy ilyen attribútumot elhelyezni a képen, még ha e jegyesek soha nem is láthatták egymást, és a képen sem néznek egymásra.

© Tátrai Vilmos