En

Európai művészet 1700-1800

Online jegyvásárlás

Európai művészet 1700-1800

Megújult terekben, újrarendezve nyílt meg a Régi Képtár új, a 18. század művészetét bemutató állandó kiállítási egysége. Ezzel, az épület II. emeletén található 450 négyzetméteres tárlattal együtt a látogatók immár hat évszázad európai művészeti irányzatairól és a legfontosabb alkotóiról kaphatnak átfogó képet, a korai gótikától egészen a klasszicizmus korának művészetéig.

A rendkívül gazdag és sokrétű gyűjteményrész legszebb darabjait iskolánkénti és tematikus válogatásokban mutatja be a tárlat. Az első teremben a spanyol és a koloniális festészeti anyag kapott helyet. Francisco de Goya y Lucientes egyedülálló, meg nem alkuvó zseniként emelkedett ki a korának spanyol művészei közül. Pályája kezdetén még rokokó ízlés szerint alkotott, ezt a korszakát Ceán Bermúdez feleségének csodálatos képmása képviseli a kiállításban. A századfordulóhoz érve Goya művészete átalakult, jellegzetesen egyénivé vált. A társadalmat kritikus módon szemlélő művészt érzékenyen érintették az Európát felkavaró társadalmi és politikai változások. A Spanyolországot is elérő napóleoni háborúk hatását már a romantikát megelőlegező festményein, például a Korsós lányon és a Jelenet a spanyol függetlenségi háborúból című művén dolgozta fel.

Franciaországban a Napkirály halála után a barokk stílus végleg átadta helyét a dekoratív és elegáns rokokónak. Az 1700-as évek közepétől az enciklopédisták racionalizmusa, az ókori emlékek kultusza, illetve a felerősödő szentimentalizmus már a klasszicizmust és a romantikát előlegezték meg. A Kellem, szellem, jellem című szekcióban Jean-Étienne LiotardJean-Baptiste Greuze és Hubert Robert művei képviselik ezt az időszakot.

A következő kiállítási egység első része a Német és osztrák festészet a barokktól a klasszicizmusig címet viseli. Ebben a teremben kiemelt figyelmet érdemelnek a Rómában letelepedett német festők: Anton Raphael Mengs, Angelica Kauffmann vagy Johann Heinrich Wilhelm Tischbein művei. Ezeknek a festőknek olyan jelentős vendégei és lakótársai voltak az Örök városban, mint Johann Joachim Winckelmann és Johann Wolfgang Goethe.

A terem második részében a század itáliai művészetének jelentős központjait, Bolognát, Rómát, Nápolyt és Lombardiát mutatjuk be. A 18. századi itáliai festők a szemnek és léleknek tetszőt, az idillit keresték; fényben fürdő világos színekkel, könnyed ecsetjárással, az alkotói folyamat bravúrjának megmutatásával váltották ki közönségük csodálatát. Néhány különc, magát a fő irányzatoktól függetlenítő mester is színre lépett szokatlan témákkal, bizarr ötletekben bővelkedő formavilággal. Más művészek humanista realizmusában pedig mintha Rembrandt szelleme éledt volna újjá olasz földön.

Külön kiállítási egységet kapott Velence, amely ekkora jórészt elvesztette már gazdasági és politikai hatalmát, de eközben turistaközponttá és az európai elit kedvelt találkozóhelyévé vált. A velencei festészet eme második aranykorának legkiemelkedőbb művésze a kifogyhatatlan leleményű, mítoszokat, legendákat példátlan szellemi szabadsággal, nem egyszer iróniával újjávarázsoló Giovanni Battista Tiepolo volt.
A kiállítás utolsó termében a Régi Képtár gazdag tájkép és városlátkép gyűjteményéből mutatunk be válogatást. A teremben olyan remekművek láthatók, mint például Bernardo Bellotto: Az Arno part Firenzében és Canaletto: Zsilip Dolónál című festményei.

 

 

A kiállítás együttműködő partnerei

a KLM Holland Királyi Légitársaság és a K&H Csoport

Európai művészet 1700-1800

Online jegyvásárlás

Kiállításaink közül ajánljuk