En
Vissza a találatokhoz

A korsós lány Francisco de Goya y Lucientes

Alkotó

Francisco de Goya y Lucientes Fuendetodos, 1746 – Bordeaux, 1828

Készítés ideje 1808–1812 között
Tárgytípus festmény
Anyag, technika olaj, vászon
Méret

68 × 50,5 cm

Leltári szám 760
Gyűjtemény Régi Képtár
Kiállítva Ez a műtárgy nincs kiállítva

Hamis dilemma, hogy Goya vajon az utolsó óriás a régi mesterek között avagy az első modern géniusz: nem két éra mezsgyéjén áll, inkább ő maga a korszakhatár. Egykor gondtalan rokokó palotadekorációit és virtuóz, nagyvonalú portréit ünnepelték; ma inkább azt a Goyát övezi rajongás, aki a festészet számára felnyitotta Pandora szelencéjét, s először elevenítette meg az emberi lélek belső démonait és a háború iszonyatát.
A vízhordó lány Goya mindkét arcát magán viseli. Első pillantásra egyszerű paraszti életképnek tűnik: egy tenyeres-talpasságában is éteri bájjal telt, hamvas ifjú leány vizet és elemózsiát visz valakinek. Meg is találni a figura előzményét a húsz évvel korábbi falikárpit-terveken, amiket Goya a madridi királyi udvarnak készített, Európa egy optimista pillanatában, amikor úgy tűnt, a felvilágosodás elhozza az általános jólétet. Csakhogy a világ nagyot fordult azután, és mire a kép megszületett, Spanyolországot Napóleon véreskezű seregei dúlták. A kárpitok édeni, napfényes derűje tovatűnt, helyette valami komor nyugtalanság érződik a levegőben. Valóban, a háborút látjuk, mégpedig az egyszerű lakosok szemszögéből: a víz Zaragoza névtelen hőseinek kell, akik szinte puszta kézzel tartották fel a hódítókat. Itt mégsem a szenvedés uralkodik, mint a híres metszet-sorozat, A háború borzalmai lapjain. A leány alakja – Goyától szokatlan pátosszal – szinte emlékművé magasztosul: a világ kizökkent rendjét helyreállítani igyekvő nép makacs, hétköznapi hősiességének szobrává.

Vécsey Axel

A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.

Kiállításaink közül ajánljuk