Az útvonaltippet Gyuró György, az ELTE BTK végzős művészettörténész hallgatója készítette 2022-ben.
A képek szemlélése nem más, mint gondolkodás. Így nem meglepő, hogy a gondolkodás képeinek fogalma nagy hagyománnyal rendelkezik a képzőművészet és a filozófia történetében is. Egyfelől, bizonyos képek olyan tárgyakat, személyeket, jeleneteket ábrázolnak, amelyek valamilyen módon utalnak az elmélyült gondolkodásra. Másfelől viszont a képek maguk is rendelkeznek olyan erővel, amely az embert nem pusztán csak nézésre, hanem gondolkodásra, kontemplációra is készteti. Ma, amikor hétköznapi életünkben a képek egyenesen megrohamoznak bennünket, ám egyiket sem nézzük pár másodpercnél tovább, ez különösen fontossá vált. A gondolkodás képei segítenek megfigyelni a világ jelenségeire adott válaszainkat, azaz az érzéseinket, így az ember a képeken ábrázolt világ szemlélésén keresztül saját magát is megismerheti.
Robert itt nem valaha volt épületeket ábrázolt romos állapotban, hanem olyan fantáziaromokat, amelyek már születésük pillanatában is ilyen állapotban voltak.
A romok olyan elmúlással szembesítenek, amely nem eseményszerűen történik, egyik pillanatról a másikra, hanem folyamatosan. Minden, ami létezik kezdettől fogva romos, mert ki van téve a múló időnek. Nem utóélet, hanem élet.
Robert romjai azáltal, hogy nem kötődnek semmilyen konkrét korhoz, magát a múló időt jelenítik meg, és erős atmoszférateremtő képességük révén alkalmassá válnak arra, hogy elgondolkodtassanak az idő természetéről.
A gondolkodó tekintet talányokat is képes felfejteni. A tárgyak között, amelyeket egyébként nem kötne össze semmi, olyan együttállásokat hoz létre, mint amelyekbe a csillagok rendeződnek az égen. Luyckx éggömbje, melyről ezek a konstellációk is leolvashatók, a középkori asztrológia fontos eszköze volt. Az asztrológia a csillagok állásából vezette le a szemlélődésre való hangoltságot, és melankolikus kedélyállapotnak nevezte azt, amikor az ember képtelen a hétköznapi élet aktivitására, inkább szemlélőddik. Az idő múlik, a halál közeleg – ahogyan arra a kagylók és a koponya is figyelmeztetnek. A kontemplációban azonban megáll az idő, a cselekvő kezet a gondolkodó szem váltja fel.
Első ránézésre úgy tűnhet, hogy összebékíthetetlen ellentét van a hétköznapi, cselekvő élet és a kontempláció között, és ugyanígy az elsőhöz köthető használati tárgyak és a másodikhoz kapcsolódó szimbólumok között is. Azok a dolgok, amelyek nincsenek felruházva a jelentés erejével, puszta használati tárgyakként tekintünk rájuk, szinte meztelennek tűnnek, amikor nem használjuk őket. A melankolikus, szemlélődő tekintet azonban minden tárgyban allegóriát lát, minden dologban meglátja az érzést, a gondolatot, vagy egy élethelyzetet. Paudiss konyhájának nincs titkos, szimbolikus jelentése, de arra emlékeztet, hogy amint abbamarad a cselekvés és a tárgyak “megpihennek” tér nyílik a melankólia és szemlélődő hangulat számára.
Szent Jeromos az egyik legfontosabb megtestesítője a szemlélődő és az aktív élet mély, szoros összefonódásának. A világtól elzárt remete-létben minden cselekvés kontempláció, és minden, a Biblia fordításával, gondolkodással töltött óra egyben cselekvés is. Jeromos egy könyvbe tekint, ám ebben – hozzánk hasonlóan – egy képet szemlél. A flamand festő képe így a megtestesült gondolkodást, a gondolkodás módját, és annak tárgyát is ábrázolja. Sőt, képzeljük csak el a képet úgy, hogy hiányzik róla a szent alakja. Ami marad az nem más, mint egy olyan tárgyakból álló csendélet, melyek között az összefüggést a melankolikus szemlélődés képes megalkotni.
Alexandriai Szent Katalin mártírhalála előtt több tucatnyi bölcset térített meg, akiket a király épp azért küldött el hozzá, hogy meggyőzzék őt a keresztény tanok hamisságáról. Katalin azóta is a tanítók, a (női) tanulók és az egyetemek védőszentje. Képviseli azokat, akik a tudás jószándékú, nevelő célzatú átadásának, a pedagógiának szentelik életüket, még egy velük fenyegetően ellenséges uradalom alatt is. Képviseli azokat, akik még ha hátrányból indulnak is, szeretnének tudni és nem szűnnek meg tanulni. Végül képviseli azt a helyet is, ami a tudásközvetítésnek, a szabad gondolkodásnak és a szemlélődésnek a helye, ahol olyan gondolatok születnek, amelyek szorosabb és időtállóbb kötelékeket képesek szőni, mint a hatalom.