Háromdimenziós modellezéssel egészítették ki a Régi Szobor Gyűjtemény műtárgyát
Magyarországon először alkalmaztak háromdimenziós nyomtatást márványszobor kiegészítésénél. A Régi Szobor Gyűjtemény büsztjénél háromdimenziós modellezéssel és nyomtatással egészítették ki a hiányzó részeket. Az alkalmazott módszer új utakat nyithat a restaurátorok előtt.
1908-ban, Paul Arndt müncheni klasszika archeológus és magángyűjtő tulajdonából került a Szépművészeti Múzeum gyűjteményébe egy szakállas férfifejet ábrázoló márványbüszt (ltsz. 4842). Az ekkor még az antik plasztikák gyűjteményébe sorolt, Firenzéből származó fej egy formaidegen gipsz kiegészítést hordozott: a férfi keskeny, hegyes orra az antikvitás és a firenzei barokk szellemétől is idegen volt.
Archív fotó a gipsz kiegészítéssel
Az utóbb Giovanni da Bologna (1529–1608) körének tulajdonított, antikizáló alkotást a múzeumban megszabadították a gipsz kiegészítéstől, és így, hiányos állapotban adták át 1951-ben a Régi Szobor Gyűjteménynek.
Hiányos állapotú büszt
Restaurálására 2022-ben került sor, amelynek során Agárdi Fanni kőszobrász-restaurátor művész a szobor felületi tisztítása mellett a hiányzó részek – az orr, a vállak és a homlok egy darabja – kiegészítését is elvégezte, méghozzá egy új, a közgyűjteményi restaurálásban Magyarországon elsőként alkalmazott technológiával.
A restaurálás megkezdése előtt a Szépművészeti Múzeum Fotóműtermében sor került a műtárgy digitalizálására: a 3D szkennelést kétféle technológiával, fotogrammetriával és strukturált fényszkennerrel végezte el Kuti Benjamin a múzeum digitalizálási munkatársa. Utóbbi technológia pontosabb képet adott a műtárgyról, így annak felvételeiből készült el – egy megfelelő szoftver alkalmazásával – a büszt 3D modellje. Ennek megléte lehetővé tette, hogy a restaurátor a hiányzó részek kiegészítésére digitális terveket készítsen, művészettörténeti analógiák és a férfiarc karakterének figyelembe vételével.
A kiegészítések digitális tervei
A digitális mintázás után 3D nyomtatással, PLA filament anyagból állította elő a pótlásokat, majd felületüket megmunkálta, hogy a szálhúzásos technológiára jellemző barázdáltság eltűnjön. A kiegészítések rögzítése a régi, meglévő csaplyukakba illesztett élőcsappal, valamint a jobb váll esetében mágneses csapolással történt. Mindkét módszer etikus, hiszen a pótlások a szobor sérülése nélkül eltávolíthatók. Végül a kiegészítések illesztéseit vékony gipsz fugával tüntette el a restaurátor, majd az új részeket finoman hozzáretusálta az eredeti márványhoz. Az így helyreállított, újra egységes látványt nyújtó márványbüszt példásan demonstrálja, hogy a hagyományos restaurátori módszereken túl a modern, 3D technológiáknak is helye lehet a restaurátori munkában.
Az elkészült büszt