Votív szobrocska

A világoszöld egyiptomi fajanszból készült, négyszögletes talapzaton álló, két, töredékesen megmaradt tartórúd közé rögzített edény a szív hieroglif jelét jeleníti meg. Az egyiptomi világnézet szerint a szív az az emberi test legfontosabb szerve. Úgy gondolták, hogy nemcsak a vérkeringés, hanem a gondolkodás, az emlékezet és az érzelem központja is a szív, amelyet ezért a mumifikálás során is különös becsben tartottak.
A szív igen fontos szerepet játszott a túlvilági mérlegeléskor is, amikor a halottnak a földi életében véghez vitt tettei alapján döntötte el a túlvilági isteni bíróság, hogy méltó-e arra, hogy Ozirisz birodalmában a megistenült lelkek között örökké éljen. A szívet tették mérlegre az ítéletkor, és a múmiával együtt eltemetett ún. szívszkarabeusz-amulettekre felírt szövegek (Halottak Könyve 30B fejezete) éppen azt igyekeztek biztosítani, hogy a szív ne valljon tulajdonosa ellen a perdöntő pillanatban.
A bemutatott darab különlegessége, hogy két emberi karral ábrázolják, amelyekben egy lapos áldozati edényt tart maga előtt. Az ún. perszonifikáció jelenségével, amikor egy élettelen tárgyat vagy fogalmat emberi tulajdonságokkal ruháznak fel, sőt, esetenként istenként tisztelnek, gyakran találkozhatunk az ókori egyiptomi ábrázolásokon, hiszen kedvelt eszköze volt az egyiptomi vallási ikonográfiának.
A tárgy szimbolikája bonyolult. A szív mint a személyiség összetevője jelenik meg, tehát élő entitás. Nem egyszerűen arról van szó azonban, hogy karokat kapott, hanem arról, hogy a megjelenített póz, illetve gesztus egy pontosan meghatározható tevékenység szimbóluma: az áldozat átadásáé.