| Készítés ideje | 225–250 körül |
|---|---|
| Tárgytípus | dombormű |
| Anyag, technika | faragott, márvány |
| Méret | 90 × 93 × 203 cm |
| Leltári szám | 51.31 |
| Gyűjtemény | Antik Gyűjtemény |
| Kiállítva | Szépművészeti Múzeum, Mélyföldszint, Klasszikus ókor, Hellasz – Itália – Róma |
A szarkofág mind a négy oldalát egyetlen jelenet díszíti. Az erdőben játszódó vadászaton lovas és gyalogos férfiak támadnak dárdával, íjjal és bottal felfegyverkezve és kutyákkal kísérve vaddisznóra, vadkecskére és szarvasra. A szokásos gyakorlatnak megfelelően az előlap és az egyik rövid oldal magas reliefben készült, míg a hátlap és a másik rövid oldal kevésbé pontosan kivitelezett.
Az előlap bal oldali töredék előterében, a mögötte lévő alakoktól a táj domborulatával elválasztva földre roskadó vadkan látható mellkasában a halálos sebet ejtő karddal. A háttérben chitónba öltözött gyalogos és lovas ifjú jelenik meg, akik a szarkofág elveszett részén ábrázolt további állatalakra vadásznak. A jobb oldali darabon két jobbra vágtató, chitónba és köpenybe öltözött lovas ifjú jelenik meg, közöttük a háttérben álló férfialak. A lovak lábai alatt kutyák szaladnak. A bal keskeny oldalhoz tartozó töredéken vadkecske vadászat ábrázolása látható, balra szaladó kecskékkel és azokat üldöző kutyákkal. A töredék közepén lovon vágtató ifjúalak, tőle jobbra két férfialak. A szarkofáglap felső peremét akanthus sáv zárja, az alsó szegélyét levélminta díszíti. A negyedik töredék a szarkofág lapos reliefben megmintázott hátsó oldalához tartozik. Ezen a darabon ruhátlan, jobbra vágtató lovas ifjú látható, kezében dárdával. Mögötte és előtte jobbra szaladó férfiak kísérik, a ló lábai alatt kutyák szaladnak. A töredék jobb sarkában szaladó szarvas alakja azonosítható.
A jeleneteken látható vadászjelenet gyakori téma római szarkofágokon. A merész térhatások és a zsúfolt kompozíció hellénisztikus minták emlékét őrzi, a futófúró gyakori használata pedig a kortárs római szobrászat jellegzetessége. A Kr. u. 150 körül induló és a birodalom minden részébe szállító athéni szarkofágműhelyek egyikében készülhetett, innen került felhasználási helyére, a dalmátiai Salonába. A szarkofág további darabjai a spliti múzeumban találhatók (ezeket gipsz másolatok képviselik).
A szarkofágon végzett anyagvizsgálatok eredménye alapján pentélikoni márványból készült.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
