A kandalló elé állított egyszerű fémállványoknak, a tűzbakoknak, gazdag ornamentikával és bronzszobrokkal díszített különféle változatai a 16. század közepén jelentek meg Itáliában, majd Velencében valóságos iparuk alakult ki. A tűzbakokat koronázó mitológiai alakok modelljei legtöbbször neves szobrászoktól származtak, melyeket aztán a velencei bronzöntő mesterek kisebb-nagyobb módosításokkal számtalan változatban használtak fel. A szokatlanul nagyméretű, szobrokkal gazdagon díszített, kiváló kvalitású budapesti tűzbakok (párdarabja lásd ltsz. 51.939) azonban messze kiemelkednek a bronzöntőműhelyek sorozattermékei közül.
Mivel a szobrok alsó részének térdelő meztelen figurái Tiziano Aspetti alakjait idézik, korábban a budapesti bronzokat a kiváló velencei manierista szobrász alkotásainak gondolták. A budapesti tűzbakok számos elnagyolt részlete azonban nem állítható közvetlen kapcsolatba Aspetti gondosan kidolgozott műveivel. Ráadásul a budapesti tűzbakok puttói és a kompozíciót koronázó Minerva alakja kifejezetten firenzei hatást tükröznek. A velencei és firenzei elemeknek ez a szokatlan együttese olyannyira egyedülálló az itáliai tűzbakok között, hogy a budapesti bronzok mestere sokkal inkább egy olyan északi szobrász lehetett, aki igyekezett felhasználni mindazt, amit itáliai tanulmányútja során elsajátított.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
