Termékenységi szobrocska

Az alkotás az egyiptomi terrakotta- vagy ritkábban mészkő szobrocskák azon csoportját példázza, melyek nőket ágyon vagy díványon fekve, egyedül vagy kis méretű gyermekalak társaságában, néha edények vagy a szépségápolás eszközeivel társítva ábrázolják. A típus az Újbirodalom korában, a 18. dinasztia második felében jelent meg, és egészen a későkorig használatban maradt. Témájuk és meghatározó formai jegyeik alapján azon későkori és hellenisztikus, agyagból és mészkőből készült felajánlási (votív) szobrocskák előképeinek tekinthetők, melyek a nőalakot, egymagában vagy gyermekkel, egy szentély fülkéjében állva ábrázolják.
Jelen darab egyetlen, ágyon fekvő nőalakot mintáz, frontális nézetben, karja szorosan a testéhez simul. A négyszögletes hátlapból domborműszerűen kiemelkedő alak öntőforma segítségével készült, kiégetést követően fehér gipszbevonatot kapott, majd vörösre festették. A paróka fekete festése, a szintén feketével kihúzott szemöldök és szemkontúr világosan kivehető, az eredeti polikróm színezés máshol csak nyomokban maradt meg. A szobrocska szembetűnően nagy méretével, illetve a test körvonalait és domborulatait szorosan követő, bokáig érő ruha nem festett, hanem plasztikus megmintázásával típusának egy ritka példányát képviseli.
A jelenleg uralkodó nézet szerint ezek a tárgyak termékenységi szobrocskák voltak, melyeket felajánlásként helyezhettek el sírokban, házi oltárokon és Hathor, Mut vagy éppen Anuket istennők szentélyeiben, így igyekezve elnyerni az isteni áldást a sikeres fogantatásra és a gyermeket fenyegető veszélyek elhárítására.