Szóthisz istennő szobra

Az istennő szobrocskája a szaiszi bronzművesség kifinomultságát idézi, és Szóthisz valamelyik szentélyében helyezhették el fogadalmi ajándék gyanánt. A trónján ülő istennő hosszú, bokáig érő szűk ruhát, nyaka körül pedig széles gallért visel; szeme egykor berakásos volt. Fején a felső-egyiptomi fehér korona látható, amelyet kétoldalt antilopszarvak ékesítenek, a homlokrészt pedig a kobra istennő díszíti. Jobb keze a combján pihen, könyökben behajlított bal karját előrenyújtja, kezében tartott istennői jelvénye, a papiruszjogar azonban mára elveszett.
A Szóthisz görög elnevezés, amely az egyiptomi Szopedet alakból származik; jelentése („Éles”) a Szíriuszra, a Nagy Kutya (Canis maior) csillagkép legfényesebb csillagára utal, amelyet az istennő személyesített meg. A Szírius csillag héliákus (azaz közvetlen napfelkelte előtti) felragyogása jelezte az egyiptomiak számára a Nílus éves áradásának, valamint az újévnek a kezdetét. Mivel a megújulás és bőség záloga Egyiptom számára valóban a Nílus áradásában rejlett, Szóthisz alakját már korán kapcsolatba hozták a termékenység fogalmával, amit a szobor talapzatára vésett hieroglif felirat is tükröz: „Szopedet, az életadó”.
Termékenységi aspektusából eredően Szóthisz karaktere legkésőbb az Újbirodalom korára az anyaistennő attribútummal bővült, amely leggyakrabban az Ízisz-Szóthisz alakban nyert kifejezést. Csillagistennői voltára rímelve Ízisz-Szóthisz alakját a római korban előszeretettel mintázták meg kutyán lovagló istennőként, mint ezt a szombathelyi (Savaria) Ízisz-szentély homlokzatát díszítő márvány dombormű is példázza.