| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | itáliai |
| Készítés ideje | 1545 körül |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, vászon |
| Méret | 227 × 151 cm |
| Leltári szám | 1253 |
| Gyűjtemény | Régi Képtár |
| Kiállítva | Szépművészeti Múzeum, Első emelet, Európai művészet 1250-1600, XVII. terem |
A 14. században élt Szent Rókus a franciaországi Montpellier egy gazdag kereskedő családjából származott, mégis a zarándok szerzetesek életét választotta. Római zarándokútjáról hazafelé tartva Piacenzában megfertőzte a pestis. Visszahúzódott a környékbeli erdőbe, ahol a legenda szerint csodatevő angyal gyógyította, és egy kutya hozott neki ételt. Gyógyulása után Rókus maga is a pestis többi áldozatának segítségére sietett. 1485-ben feltételezett földi maradványait Montpellier-ből Velencébe szállították, amivel kezdetét vette intenzív kultusza Itáliában. Sebestyén mellett Rókus lett az a másik szent, akihez a hívők a pestis meg-megújuló rohamai ellen égi oltalmat keresve fohászkodtak. A nagyméretű oltárképen, amely eredetileg a bresciai Sant’Alessandro templom egyik kápolnájában állt, és kitűnő állapotban maradt fenn, a szent vastag törzsű, öreg fa alatt ül. Lábán a sebet gyermekangyal ápolja. Rókus a szenvedés minden jele nélkül, fejét jobbjával megtámasztva alszik, de hogy álmában is tudatáig hatol a mennyekből jött orvosi segítség, bal keze két ujjának a sebészi művelettel együttműködő tartása bizonyítja. A cselekmény időn kívül játszódik, mind a mozgás, mind az érzelmi kifejezés visszafogott, kordában tartott. Ez a finoman érzelmes, meditatív hangulat a mester ifjúkori, velencei örökségének a része. Ugyanakkor a kései, 1545 körül készült műben fontos szerephez jut a földközeli józansággal leltárba vett tárgyak illúziókeltő természethűsége is.
© Tátrai Vilmos
Pigler, Andor, Katalog der Galerie Alter Meister, 1-2. Museum der Bildenden Künste, Szépművészeti Múzeum, Budapest. 2, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967, 465. o., 96.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
