| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | osztrák |
| Készítés ideje | 1702 körül |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, vászon |
| Méret | 573 × 314 cm |
| Leltári szám | 2002.3 |
| Gyűjtemény | Régi Képtár |
| Kiállítva | Szépművészeti Múzeum, Földszint, Barokk Csarnok |
Ez az 1702 körül festett kép a Szépművészeti Múzeumban őrzött legnagyobb méretű oltárkép. Ez önmagában természetesen nem biztosítéka a magas szintű minőségnek, de egyrészt a barokk egyházi művészet retorikájában szerepet játszott a méret megválasztása, másrészt egyik előfeltétele volt annak, hogy a művész bizonyságot adjon arról a képességéről, hogy nagy felületen tud sok alakot összehangoltan és beszédes mozgalmassággal szerepeltetni. A kép alsó harmadát a halott, haldokló és gyógyulásért fohászkodó pestisesek tömege népesíti be. A fölöttük lévő harmadban jelenik meg a kép felnőtt és gyermekangyaloktól körbevett főszereplője, a Szentháromsághoz közbenjáróként könyörgő, püspöki díszben pompázó Szent Ágoston. Legfelül a mennyei fény szinte testetlenné teszi a Szentháromság Krisztusát, a világgömbbel ábrázolt Atyaistent és a Szentlélek galambját. A mennyei szféra fényessége kontrasztot alkot a pestis halált hozó sötét fellegeivel Ágoston lábánál. Súlyos testek, bombasztikus gesztusok és árnyakkal váltakozó fények kavalkádja hivatott mély hatást gyakorolni a nézőre, az égi segítségben reménykedő hívőre. Az érett barokknak ezt az eszköztárát, az osztrák Rottmayr a német-velencei Johann Karl Loth műhelyében töltött tanulóévei alatt sajátította el. A súlyos, testes formákat csak évtizedekkel később fogják felváltani Maulbertsch varázslaton könnyed színkölteményei. Az oltárkép eredetileg a ma már nem álló, bécsi Szent Dorottya templom (Dorotheerkirche) egyik oltárát díszítette.
© Tátrai Vilmos
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
