| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | itáliai |
| Készítés ideje | 18. század első negyede |
| Tárgytípus | dombormű |
| Anyag, technika | terrakotta |
| Méret | 34 × 30 × 6 cm, 2,2 kg |
| Leltári szám | 69.14 |
| Gyűjtemény | Régi Szobor Gyűjtemény |
| Kiállítva | Szépművészeti Múzeum, Második emelet, Európai művészet 1700-1850, XXX. terem |
A Veneto-i kisvárosból, Belluno-ból származó Andrea Brustolon tanulóéveit Velencében, a genovai mester, Filippo Parodi mellett töltötte, majd 1680 körül Rómában járva Gian Lorenzo Bernini szobrászatának hatása alá került. Velencébe visszatérve elsősorban fával és elefántcsonttal dolgozott, keze alól díszes, gyakran figurális faragású bútorok, használati tárgyak és szobrok kerültek ki, templomok és világi megrendelők palotái számára. 1685-ben, szülővárosába visszatérve kisebb léptékű, a magánáhítatot szolgáló, vallásos tárgyú műveket kezdett alkotni. A Phaeton bukását ábrázoló terrakotta domborműnek magángyűjteményből ismert egy további, a művész által szignált variánsa. Az Ovidius Átváltozások című művében leírt történetet – amelyben az Apolló napszekerét irányítani nem tudó Phaetónt Jupiter villáma fékezi meg – számos művész megjelenítette. Brustolon kompozíciójának legfőbb festészeti párhuzama Sebastiano Ricci 1703 körül készült festménye, amelyet a belluno-i Museo Civico őriz.
Balogh, Jolán – Szmodisné Eszláry, Éva, Katalog der ausländischen Bildwerke des Museums der bildenden Künste in Budapest, 4.-18. Jahrhundert, Bd. 3. Neuerwerbungen, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994, 37. o., 13. sz., 19.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
