| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | itáliai |
| Készítés ideje | 1620-as évek |
| Tárgytípus | rajz |
| Anyag, technika | recto: toll, barna tinta, fekete kréta előrajzon, papír; verso: toll, barna tinta |
| Méret | 276 × 378 mm |
| Leltári szám | 2396 |
| Gyűjtemény | Grafikai Gyűjtemény |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
Daniele Crespi mindössze harminc évet élt, 1630-ban a szülővárosában, Milánóban dúló pestisjárványnak esett áldozatul. Rövid pályafutása ellenére a lombard kora barokk egyik legizgalmasabb életművét hagyta ránk. Ez volt az az időszak, amikor Itáliában az ellenreformációs mozgalmak nyomására a művészet gyökeresen megváltozott. Crespi a művei idealizált szépségéről híres Giulio Cesare Procaccini késő manierista műhelyében tanult, ecsetje alól azonban hamarosan a tridenti zsinat szellemiségében fogant, drámai realizmussal és szenvedélyes érzelmekkel teli vallásos festmények kerültek ki.
Ránk maradt rajzai közül a budapesti Szent Cecília az egyik legfestőibb. A 3. században keresztény hite miatt mártírhalált szenvedett szentet a középkor óta a zenészek védőszentjeként tisztelték, és a barokk évszázadában különös népszerűségnek örvendett. Az erőteljes, izgatott tollvonások szinte áthatolhatatlan sűrűjéből kibontakozó vázlat kifejezőerejét elsősorban dinamikus rajzmodorának köszönheti. Mindezt Crespi a kréta és a toll rendkívül invenciózus használatával érte el: a korabeli gyakorlattól eltérően nemcsak az előrajz készült krétával, de a kész tollrajzon a mélyebb tónusokat is ezzel erősítette meg. Nem tudjuk, a festő mihez szánta a rajzot. A budapesti lapnak mindenesetre nemcsak témája, hanem szimmetrikus elrendezése is felveti annak lehetőségét, hogy esetleg festett orgonaszárnyakhoz készült.
Seres Eszter
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
