Múmiaetikett

A görög-római kori temetőkből származó múmiaetikettek kis méretű, általában démotikus és/vagy görög feliratot, ritkán figurális ábrázolást is tartalmazó, leggyakrabban fából készített táblácskák, amelyek egyik feladata az volt, hogy azonosítsák a múmiákat a mumifikálással és a temetéssel kapcsolatos szállítás során. A táblácskákat egyik vagy mindkét végükön kilyukasztották és a lyukon átvezetett madzaggal a múmiához erősítették. Sok etiketten csak a halott neve szerepel, más darabokon egyéb információkat is megörökítettek: például a halott szüleinek, még ritkábban nagyszüleinek vagy házastársának nevét, a halott lakhelyét, foglalkozását, elhalálozáskori életkorát, a halál, mumifikálás vagy temetés idejét, vagy a temetés helyét. A démotikus etikettek általában egy-egy istenséghez intézett rövid kérést vagy más vallásos szöveget is tartalmaznak, ami azt bizonyítja, hogy nem csupán gyakorlati, hanem vallási funkciójuk is volt.
A mindkét oldalán díszített budapesti múmiaetikett két okból is különleges: 1. a rajta szereplő feliratokat nem démotikus vagy görög betűkkel, hanem hieroglifákkal írták, 2. a darab nemcsak szöveget, de figurális ábrázolást is tartalmaz. Mindkét oldalon megjelenik a halott hosszú, khitonszerű, korabeli öltözetet viselő alakja, amint egy-egy istenség előtt adorál. Az istenségeket a hagyományos egyiptomi ikonográfiának megfelelően ábrázolták: az egyik oldalon az atef-koronát viselő, kezében jogart tartó, múmia alakban ábrázolt sólyomfejű Szokar-Ozirisz jelenik meg, a másikon a hozzá hasonlóan ábrázolt, de nem sólyom-, hanem emberfejű Ozirisz. A halott nevének olvasata bizonytalan.