Mária gyermekével, Szent Erzsébettel és a gyermek Keresztelő Szent Jánossal Bernardino Luini

Egy apokrif legenda szerint Keresztelő Szent János, Jézus Krisztus előfutára, még mint kisgyermek, anyjának, Erzsébetnek a társaságában volt, amikor megismerkedett a nála fél évvel idősebb Jézussal. A festmény ennek a legendának az ábrázolása. Szűz Mária mögött a fatörzsön lepke látható, a képet ezért a 19. századi szakirodalomban Lepkés Madonnának (Madonna della farfalla) nevezték. A gyermek Keresztelő hosszú szárú virágot nyújt át Jézusnak. Baloldalt lent kankalin bújik elő a rétegezett szikla repedéséből. Ez a sziklaalakzat hasonlít ahhoz, ami Leonardo Sziklás Madonnájának (Párizs, Louvre) előterében tűnik fel, bár természetesen Luininak még csak szándékában sem volt a firenzei mester geológiai és botanikai mindentudásával versenyre kelni. Maga a négyes csoport, fellazított kompozícióban, egy másik Leonardo-mű, a Szent Anna harmadmagával karton (London, National Gallery) tükörképesen fordított változata. Luini, vagy egy újabb keletű vélemény szerint egyik követője ugyanerről az alkotásról Szent József figurájával kiegészített másolatot is készített, amelyet ma a milánói Ambrosiana képtár őriz. A budapesti variánson a kerekdedre simított formák, a vörös, a narancssárga, a barna és a zöld szín meleg tónusai, a szembenézetbe helyezett Szent Erzsébet komolysága, a gyermekek Mária gyengéd pillantásától kísért egymásra találása, egészében az érzelmek kifejezésének póztalan egyszerűsége és a hátteret lezáró fák sűrű lombozata bőséges gyönyörködnivalót kínálnak a néző számára.

© Tátrai Vilmos