En
Vissza a találatokhoz

Madonna a gyermekkel Jacopo Sansovino

Alkotó

Jacopo Sansovino Firenze 1486 – 1570 Velence

Kultúra itáliai
Készítés ideje 1510–1511 körül
Tárgytípus szobor
Anyag, technika viasz, vászon, aranyozva
Méret

65,5 x 23,5 x 19 cm

Leltári szám 1177
Gyűjtemény Régi Szobor Gyűjtemény
Kiállítva Szépművészeti Múzeum, Második emelet, Európai szobrászat 1350-1800, 2. terem

A reneszánsz kori Firenzében a köztereket díszítő szobrok megrendelésekor az alkotót gyakran nyilvános pályázat útján választották ki. A részvevő művészeknek agyagból vagy viaszból szobormodellt kellett készíteniük, melyet egy művészekből, városi elöljárókból vagy arisztokrata családok küldötteiből álló zsűri bírált el. Ilyen pályázatra készült Jacopo Sansovinónak ez a kisméretű szobra is.
1510-11 körül a firenzei Mercato Nuovo piac homlokzatára egy márvány Madonna szobrot terveztek állíttatni, és Sansovino ezzel a viaszmodellel pályázott a feladatra. A viasz könnyen formálható anyaga miatt különösen alkalmas volt modellek készítésére, hiszen, ha a művész változtatni szeretett volna a formákon, csak fel kellett melegítenie, és elvehetett belőle vagy hozzátehetett kedve szerint. A szobor technikai különlegessége, hogy a két alak testét belül semmilyen váz nem tartja. A szobrász és egyben építész Sansovino olyan bravúrosan komponálta meg őket, hogy önsúlyukkal egymást tartják. A Madonna ruhájaként szolgáló drapériát a szobrász enyvbe mártotta és arra egy néhol vékonyabb, néhol vastagabb viaszréteget tett, majd a szobor teljes felületét arannyal borította be.
A pályázatot ezzel a szobormodellel Sansovino megnyerte ugyan, a megrendelést mégsem ő, hanem politikai kapcsolatokkal bíró vetélytársa, Baccio Bandinelli kapta. Sansovino győztes munkája ezután egyik barátjához, a festő Andrea del Sartóhoz kerülhetett, aki két művéhez is felhasználta mintaképként.

Pattantyús Manga

Katalógustétel

Az 1510-es évek elején Firenzében pályázatot hirdettek egy „Miasszonyunk”, azaz egy Madonna-szobor elkészítésére, márványból, amellyel az egykori Mercato Nuovo épületének homlokzatát kívánták díszíteni. A pályázaton Baccio Bandinelli (1493– 1560) és Jacopo Sansovino mellett nemcsak firenzei, hanem más városból érkező szobrászok is részt vettek, többek között az ekkorra már elismertnek számító, jelentősebb alkotásokkal is büszkélkedő Baccio da Montelupo (Bartolomeo di Giovanni d’Astore dei Sinibaldi, 1469–1523), és az arezzói születésű, de Volterrában élő Zaccharia Zacchi (1473–1544), aki leginkább terrakottaszobrok készítésével foglalkozott. Sansovino, noha firenzei származású volt, röviddel a pályázat kiírását megelőzően tért csak vissza Firenzébe az „Örök városból”, Rómából, ahol Velence mellett életének jelentős részét töltötte. Szülővárosához mindössze két rövidebb alkotói korszak kapcsolódott, az 1502–1505 között Andrea Sansovino szobrászmester műhelyében töltött tanulóévek (Jacopo a mestere iránti mély tiszteletből vette fel később a Sansovino nevet) és az 1510–1518 közötti néhány év. Ez utóbbi firenzei tartózkodás alatt készített művek közé tartozik ez a Madonna, melyet a szoborpályázatra nyújtott be modellként. A kis méretű szobor nemcsak anyaga, a viasz miatt különleges, mely nyersanyagból készített, napjainkig fennmaradt modellek közül ez az egyik legrégebbi darab, hanem modellálása okán is: a szobor belső tartóváz nélkül készült. A Madonna gazdag ráncokat vető ruhája enyvbe mártott vászonból modellált, melyre újabb viaszréteg került. A szobor teljes felületét aranyozás borítja be. Sansovino szobrainak készítésekor máskor is szívesen készített rajzok helyett szobormodelleket, nemcsak viaszból, hanem a modellek mintázásakor gyakrabban használt agyagból is. Giorgio Vasari Vitéjének Sansovinóról írt életrajzában a szobrásznak nemkevesebb mint tíz modelljéről tesz említést, hangsúlyozva, hogy a mester szobormodelljeit ugyanolyan nagy becsben tartották, mint kész műveit. Mindezt bizonyítja az is, hogy azokat már a művész életében a pápai kancellár, Giovanni Gaddi gyűjteni kezdte. A budapesti Madonna-szobor kompozíciójában, részletmegoldásaiban és a Madonna arcának típusában a szobrász gyerekkori jóbarátja, Andrea del Sarto (1486–1530) műveivel áll rokonságban: a firenzei Chiostro dello Scalzo Caritas-alakját, a San Gallo-kolostor Angyali üdvözletének (ma Firenze, Palazzo Pitti) Mária-alakját ihlette. A stiláris rokonságnak azonban gyakorlatiasabb oka is lehetett, mégpedig az, hogy az 1510–1517 között a két művész közös műhelyt tartott fenn. Bár a pályázatot elbíráló zsűri elnöke, a korszak híres firenzei festője, Lorenzo di Credi a bemutatott szobormodellek közül Sansovinóét ítélte a legjobbnak, a megrendelést végül mégsem ő, hanem politikai kapcsolatokkal bíró vetélytársa, Baccio Bandinelli kapta. Pattantyús Manga

A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.

Kiállításaink közül ajánljuk