Madonna a gyermekkel Jacopo Sansovino

Az 1510-es évek elején Firenzében pályázatot hirdettek egy „Miasszonyunk”, azaz egy Madonna-szobor elkészítésére, márványból, amellyel az egykori Mercato Nuovo épületének homlokzatát kívánták díszíteni. A pályázaton Baccio Bandinelli (1493– 1560) és Jacopo Sansovino mellett nemcsak firenzei, hanem más városból érkező szobrászok is részt vettek, többek között az ekkorra már elismertnek számító, jelentősebb alkotásokkal is büszkélkedő Baccio da Montelupo (Bartolomeo di Giovanni d’Astore dei Sinibaldi, 1469–1523), és az arezzói születésű, de Volterrában élő Zaccharia Zacchi (1473–1544), aki leginkább terrakottaszobrok készítésével foglalkozott. Sansovino, noha firenzei származású volt, röviddel a pályázat kiírását megelőzően tért csak vissza Firenzébe az „Örök városból”, Rómából, ahol Velence mellett életének jelentős részét töltötte. Szülővárosához mindössze két rövidebb alkotói korszak kapcsolódott, az 1502–1505 között Andrea Sansovino szobrászmester műhelyében töltött tanulóévek (Jacopo a mestere iránti mély tiszteletből vette fel később a Sansovino nevet) és az 1510–1518 közötti néhány év. Ez utóbbi firenzei tartózkodás alatt készített művek közé tartozik ez a Madonna, melyet a szoborpályázatra nyújtott be modellként. A kis méretű szobor nemcsak anyaga, a viasz miatt különleges, mely nyersanyagból készített, napjainkig fennmaradt modellek közül ez az egyik legrégebbi darab, hanem modellálása okán is: a szobor belső tartóváz nélkül készült. A Madonna gazdag ráncokat vető ruhája enyvbe mártott vászonból modellált, melyre újabb viaszréteg került. A szobor teljes felületét aranyozás borítja be. Sansovino szobrainak készítésekor máskor is szívesen készített rajzok helyett szobormodelleket, nemcsak viaszból, hanem a modellek mintázásakor gyakrabban használt agyagból is. Giorgio Vasari Vitéjének Sansovinóról írt életrajzában a szobrásznak nemkevesebb mint tíz modelljéről tesz említést, hangsúlyozva, hogy a mester szobormodelljeit ugyanolyan nagy becsben tartották, mint kész műveit. Mindezt bizonyítja az is, hogy azokat már a művész életében a pápai kancellár, Giovanni Gaddi gyűjteni kezdte. A budapesti Madonna-szobor kompozíciójában, részletmegoldásaiban és a Madonna arcának típusában a szobrász gyerekkori jóbarátja, Andrea del Sarto (1486–1530) műveivel áll rokonságban: a firenzei Chiostro dello Scalzo Caritas-alakját, a San Gallo-kolostor Angyali üdvözletének (ma Firenze, Palazzo Pitti) Mária-alakját ihlette. A stiláris rokonságnak azonban gyakorlatiasabb oka is lehetett, mégpedig az, hogy az 1510–1517 között a két művész közös műhelyt tartott fenn. Bár a pályázatot elbíráló zsűri elnöke, a korszak híres firenzei festője, Lorenzo di Credi a bemutatott szobormodellek közül Sansovinóét ítélte a legjobbnak, a megrendelést végül mégsem ő, hanem politikai kapcsolatokkal bíró vetélytársa, Baccio Bandinelli kapta. Pattantyús Manga

Balogh, Jolán, Katalog der ausländischen Bildwerke des Museums der bildenden Künste in Budapest, IV – XVIII. Jahrhundert: 1. Textband Bd. 1, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975, 113. o., 141. sz., 178, 179.