Leány képmása Sebastiano del Piombo

A Leány képmását a szakirodalom egyöntetűen korábbinak tartja, mint Piombo velencei korszakának másik két félalakos nőábrázolását, a londoni National Gallery Saloméját és a washingtoni National Gallery Okos Szűzét. Mind a fej és a kéz ellentétes irányára épülő kompozícióban, mind az ábrándos, titokzatos kifejezésben nyilvánvaló a festmény giorgionei jellege. Szintén Giorgione hatására vallanak az inkarnát rendkívül finom tónusfokozatai, a halványlila mellény, a könyékig feltűrt bő, fehér ingujj, a vállra vetett vörös lepel és a kibontott barna haj is. Ugyanakkor a világos szerkesztés, a formák geometrizáló egyszerűsítése és a tömören plasztikus modellálás olyan stíluselemek, amelyek érthetővé teszik, hogy a velencei festő 1511-ben tevékenysége színterét Raffaello és Michelangelo Rómájába tette át.
A festmény minden valószínűség szerint valóságos modellről készült, aki rusztikus öltözetéből ítélve inkább tartozott a velencei köznéphez, mint gazdag patrícius-családhoz. A létező modell ellenére feltételezhető, hogy nem a hagyományos értelemben vett, egy személy külsejét a megrendelő és az utókor számára megörökíteni hivatott képmásról van szó. Életképszerű és magát a nőiséget, női vonzerőt középpontba állító ideálportré ez inkább, amilyet Tiziano, Palma Vecchio és Giovanni Cariani fog majd számos alkalommal festeni. Egy 2014-ben megjelent tanulmány kétségbe is vonja Piombo szerzőségét, és először a szakirodalomban Carianinak tulajdonítja a képet.

© Tátrai Vilmos