Krisztus sírbatétele Tiziano Vecellio (után)

A festmény nagyjából egykorú másolat Tizianónak a madridi Pradóban őrzött, alig valamivel nagyobb méretű műve után. II. Fülöp spanyol király 1559 januárjában bízta meg Tizianót a kompozíció elkészítésével, hogy helyettesítsen egy 1556-ban festett, de a szállítás során eltűnt, azonos témájú képet. A festmény útnak indításáról egy szeptember 27-én kelt dokumentum számol be. Lehetséges, hogy a másolat még a Spanyolországba szállítás előtt készült, de valószínűbb, hogy valamivel későbbi, és egy műhelyreplika szolgált hozzá előképül. A szereplők az előtér felé nyomulva szinte teljesen kitöltik a képteret, a tájképi környezet csak jelzésszerűen jelenik meg. A fejénél Nikodémusz, a lábánál Arimathiai József tartja Krisztust, Mária pedig mindkét kezével Fia karját fogja. Ez utóbbi motívumban a kutatás Pietro Aretino Négy könyv Krisztus emberi természetéről címmel 1535-ben megjelent könyvének a hatását fedezi fel, mivel ott találjuk leírva Máriának ezt az evangéliumban nem szereplő gesztusát. Magdolna fájdalmát hevesen széttárt karja, János gyászát ég felé emelt tekintete fejezi ki. Az eredetin Nikodémusz arca Tiziano vonásait viseli, a másolaton ez a hasonlóság kevésbé evidens. Egy tekintélyes olasz kutató véleménye szerint a budapesti kópia Domenico Campagnola (1500 körül – 1564) munkája lehet. A Velencében és Padovában festőként, metszőként és rajzolóként ténykedő Campagnola számos művén az ezen a képen is megfigyelhető rajzos, erőteljesen kontúrozó modorban értelmezte át Tiziano stílusát.

©Tátrai Vilmos