Krisztus a kereszten Szűz Máriával és Szent János evangélistával Francesco Francia

A bolognai Francesco Francia, aki ötvösként kezdte pályáját, és csak az 1480-as években tért át a festészet művelésére, a korareneszánszból az érett reneszánszba átvezető stílusirány egyik képviselője. Művészete megítélésének némiképp ártott, hogy népes műhelyt tartott fenn, ahol tanítványai, köztük két fia, Giacomo és Giulio egyenetlen színvonalon és nagy mennyiségben készített másolatokat magánájtatossági képei, főleg Madonnái után. Ez a kisméretű képe, talán egy háromrészes házioltár középső táblája, biztosan sajátkezű alkotása, és szintén kétséget kizáróan kései korszakához tartozik. A festmény méretével, rendeltetésével összhangban Francia korábbi Kálvária képeinek szimmetriája fellazul, a kifejezés inkább bensőséges, mint ünnepélyes: az isteni elrendelést elfogadó gyengéd szomorúság hatja át. Keresztre feszített fia mellett térdepelve, Mária széttárja, a földön ülő János összekulcsolja a kezét. A két testtartás egyszerre ellenpontja és folytatása a másiknak. A mediterrán fény valósággal simogatja a lágyan, miniatúra-szerű finomsággal mintázott formákat, miközben szívhez szólóan csendül fel a körvonalak bel canto melódiája. A kéknek, vörösnek, zöldnek és az inkarnátnak a legmelegebb árnyalataiban gyönyörködhetünk, és ez a színvilág uralja a fényben fürdő tájat is. A félköríves árkád-nyílás, amelyben a szereplők megjelennek előttünk, szimbolikus jelentéssel bír: ez az Ég kapuja, vagyis annak jelképezője, hogy a Megváltó kereszthalálán át vezet az út az üdvösséghez.
©Tátrai Vilmos