En
Vissza a találatokhoz

Karakterfej: Ásító Franz Xaver Messerschmidt

Alkotó

Franz Xaver Messerschmidt Wiesensteig, 1736 – Pozsony, 1783

Kultúra osztrák
Készítés ideje 1777–1781
Tárgytípus szobor
Anyag, technika ón
Méret

42 × 21,5 × 26 cm

Leltári szám 53.655
Gyűjtemény Régi Szobor Gyűjtemény
Kiállítva Ez a műtárgy nincs kiállítva

Messerschmidt töretlenül felfelé ívelő karrierjének titokzatos betegsége vetett véget. A bécsi Képzőművészeti Akadémia szobrásztanszékén a professzori állás várományosa és a császári udvar közkedvelt szobrásza volt, mikor elmebajára hivatkozva hirtelen nyugdíjazták. Megbántódva intett örök búcsút Bécsnek, majd Pozsonyban telepedett le. Javarészt itt született a Karakterfejek néven ismert, egyedülálló, mintegy félszáz büsztöt számláló sorozat is, melynek három darabja ma nálunk található.
Sok fejtörést okozott a büsztök értelmezése, amelyeket a szobrász halála után a bécsi Práterben még közönséges vásári látványosságként mutogattak. Kezdetben a művész feltételezett skizofréniájával hozták összefüggésbe, és a freudi tanok hatására a tudatalatti visszatükröződését látták bennük. Felmerült az is, hogy a különös fejeket a szobrásszal közeli barátságban álló orvos, Franz Anton Mesmer sajátos kezelései inspirálták. Mesmer a lelki, de közvetve a fizikai kórokat is az idegrendszer mágneses erőinek zavaraira vezette vissza. A pszichoterápia ősének tartott kezelések során Messerschmidt megfigyelhetett hasonló végletes érzelmeket a betegek arcán. Tény viszont, hogy Messerschmidt korában központi művészeti kérdésnek számított az emberi érzelmek ábrázolása. Akadémiai tanárként ő is biztosan ismerte korának kifejezés-tanulmányait, így hagyományos elnevezésükkel szemben a büsztök sem annyira emberi karaktereket, mint inkább különféle, nemegyszer szélsőséges grimaszokat jelenítenek meg.

Szőcs Miriam

Katalógustétel

Franz Xaver Messerschmidt Wiesensteigben született, szobrász nagybátyjai, Johann Baptist és Philipp Jakob Straub műhelyeiben kezdett el faragni, majd a bécsi képzőművészeti akadémián folytatta tanulmányait. A Habsburg fővárosban nagyon fiatalon, 1760-tól a császári családtól kapott megbízásokat. Meredeken felfelé ívelő karrierjét rejtélyes betegsége törte derékba: az Akadémia szobrász tanszékén professzorrá történő előléptetését elmezavarára hivatkozva 1774-ben megtagadták, és mindössze harmincnyolc évesen nyugdíjazták. A mélyen megbántott művész rövid kitérő után 1777-ben Pozsonyban telepedett le, ebben a városban töltötte élete hátralévő részét és itt készítette el híres, Karakterfejek néven ismert, a szobrászat történetében egyedülálló sorozatának nagy részét. Az alabástromból faragott vagy ón-ólom ötvözetből öntött fejekből ma ötvennégyet ismerünk, közülük három a budapesti Szépművészeti Múzeumban található. Messerschmidt műveinek 20. század eleji újrafelfedezését követően a nem megrendelésre született, különös grimaszokba merevedett büsztök értelmezésére számos próbálkozás történt. Ernst Kris a művész feltételezett skizofréniájával hozta összefüggésbe a műveket, és a freudi pszichoanalízis hatására a művész tudatalattijának visszatükröződését vélte felfedezni bennük. A Karakterfejekben sokan Johann Kaspar Lavater fiziognómiai értelmezésének hatását látták, mely szerint az egyes eltérő külső karakterekben felfedezhetők az emberek belső jellemvonásai is. Michael Krapf elképzelhetőnek tartotta, hogy a Messerschmidttel közeli barátságban álló Franz Anton Mesmer sajátos kezelései inspirálták a különös fejeket. A bécsi orvos szerint a lelki, de közvetve a fizikai betegségeket is az idegrendszer mágneses erőinek zavarai okozzák. A pszichoterápia ősének tekintett mesmeri kezelések során a betegek arcán megjelenő szélsőséges érzelmek is hathattak a Karakterfej-sorozatra. Mindezek mellett tény ugyanakkor az is, hogy a 18. század második felében az emberi érzelmek ábrázolása központi témának számított a művészetben. Messerschmidt akadémiai tanárként jól ismerte korának kifejezéstanulmányait, így valószínű, hogy a nemegyszer szélsőséges grimaszokat megjelenítő büsztöket az akadémiai képzés központi kérdései is erősen inspirálták. Amikor Friedrich Nicolai német író 1781 júniusában meglátogatta Messerschmidtet, nagy valószínűséggel az Ásítót is láthatta nála, és későbbi beszámolójában ezt a büsztöt írta le részletesen. Messerschmidt halála után két évvel egy pozsonyi német nyelvű évkönyv, a Musen-Almanach rövid verssel emlékezett meg a szobrászról. A vers a Karakterfejeket is említi, külön kitérve az Ásítóra. Szőcs Miriam

A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.

Kiállításaink közül ajánljuk