Karakterfej: Ásító Franz Xaver Messerschmidt

Franz Xaver Messerschmidt Wiesensteigben született, szobrász nagybátyjai, Johann Baptist és Philipp Jakob Straub műhelyeiben kezdett el faragni, majd a bécsi képzőművészeti akadémián folytatta tanulmányait. A Habsburg fővárosban nagyon fiatalon, 1760-tól a császári családtól kapott megbízásokat. Meredeken felfelé ívelő karrierjét rejtélyes betegsége törte derékba: az Akadémia szobrász tanszékén professzorrá történő előléptetését elmezavarára hivatkozva 1774-ben megtagadták, és mindössze harmincnyolc évesen nyugdíjazták.

A mélyen megbántott művész rövid kitérő után 1777-ben Pozsonyban telepedett le, ebben a városban töltötte élete hátralévő részét és itt készítette el híres, Karakterfejek néven ismert, a szobrászat történetében egyedülálló sorozatának nagy részét. Az alabástromból faragott vagy ón-ólom ötvözetből öntött fejekből ma ötvennégyet ismerünk, közülük három a budapesti Szépművészeti Múzeumban található. Messerschmidt műveinek 20. század eleji újrafelfedezését követően a nem megrendelésre született, különös grimaszokba merevedett büsztök értelmezésére számos próbálkozás történt. Ernst Kris a művész feltételezett skizofréniájával hozta összefüggésbe a műveket, és a freudi pszichoanalízis hatására a művész tudatalattijának visszatükröződését vélte felfedezni bennük. A Karakterfejekben sokan Johann Kaspar Lavater fiziognómiai értelmezésének hatását látták, mely szerint az egyes eltérő külső karakterekben felfedezhetők az emberek belső jellemvonásai is. Michael Krapf elképzelhetőnek tartotta, hogy a Messerschmidttel közeli barátságban álló Franz Anton Mesmer sajátos kezelései inspirálták a különös fejeket. A bécsi orvos szerint a lelki, de közvetve a fizikai betegségeket is az idegrendszer mágneses erőinek zavarai okozzák. A pszichoterápia ősének tekintett mesmeri kezelések során a betegek arcán megjelenő szélsőséges érzelmek is hathattak a Karakterfej-sorozatra. Mindezek mellett tény ugyanakkor az is, hogy a 18. század második felében az emberi érzelmek ábrázolása központi témának számított a művészetben. Messerschmidt akadémiai tanárként jól ismerte korának kifejezéstanulmányait, így valószínű, hogy a nemegyszer szélsőséges grimaszokat megjelenítő büsztöket az akadémiai képzés központi kérdései is erősen inspirálták.

Amikor Friedrich Nicolai német író 1781 júniusában meglátogatta Messerschmidtet, nagy valószínűséggel az Ásítót is láthatta nála, és későbbi beszámolójában ezt a büsztöt írta le részletesen. Messerschmidt halála után két évvel egy pozsonyi német nyelvű évkönyv, a Musen-Almanach rövid verssel emlékezett meg a szobrászról. A vers a Karakterfejeket is említi, külön kitérve az Ásítóra.

Szőcs Miriam

Balogh, Jolán, Katalog der ausländischen Bildwerke des Museums der bildenden Künste in Budapest, IV – XVIII. Jahrhundert: 1. Textband Bd. 1, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975, 256. o., 390. sz., 444.

Szmodisné Eszláry, Éva, A Régi Szoborgyűjtemény kincsei, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1994, 72. o.

Szmodisné Eszláry, Éva, The treasures of the Old Sculpture collection, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1994, 72. o.

Szépművészeti Múzeum: Remekművek az ókortól napjainkig. 100 év, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2006, 120. sz.

Museum of Fine Arts, Budapest: Masterpieces from the Collection, Museum of Fine Arts, Budapest, 2006, 120. sz.

Szépművészeti Múzeum: Remekművek az ókortól a 18. század végéig, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2019, 354-355. o.

Museum of Fine Arts: Highlights from the Collection, Museum of Fine Arts, Budapest, 2019, 334-335. o.

Masterpieces: Museum of Fine Arts Budapest, Museum of Fine Arts, Budapest, 2019, 138-139. o.

Remekművek: Szépművészeti Múzeum, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2019, 138-139. o.

Museum of Fine Arts: highlights from the collection, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2019, 354-355. o.

Múzeumi kalauz: Vezető a Szépművészeti Múzeum régi gyűjteményeihez, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2021, 266-267. o.

Museum Guide: Old collections of the Museum of Fine Arts, Budapest, Museum of Fine Arts, Budapest, 2021, 266-267. o.