József és testvérei Franz Anton Maulbertsch

A kép párdarabként összetartozik az Eliézer és Rebeka a kútnál témájú képpel, noha az nincs tartalmi összefüggésben József és testvérei történetével. A 18. század közepe táján, sőt már jóval korábban is a műgyűjteményi képekre sokkal kevésbé szigorú ikonográfiai szabályok vonatkoztak, mint egy templom dekorációjára, ahol az egyházi megrendelő nem hagyhatta figyelmen kívül a dogmatikai, teológiai szempontokat. Kétség nem fér hozzá, hogy Maulbertsch itt József történetének melyik epizódját örökítette meg. Azt, amikor a korábban Józsefet eladó testvérek úgy jelennek meg ajándékokkal és élelmet kérve József előtt, hogy a fáraó főemberében nem ismerik fel eladott testvérüket (A Teremtés első könyve, 43, 26-28): „Amikor József hazaérkezett, bevitték neki a házba az ajándékot, amely náluk volt, és földre borultak előtte. Ő pedig békességgel köszöntötte őket, és megkérdezte: Jól van-e öreg apátok, akiről beszéltetek nekem? Él-e még? Ők így feleltek: Apánk, a te szolgád, jól van, él még. Majd meghajoltak és leborultak.” Ahogy azonban József fényben megdicsőülve, mintegy az ég küldötteként, parancsoló testtartásban a testvérei előtt áll, abban benne van a történet egy későbbi fejleménye is, amikor feltárja kilétét (45, 1-4). Figurák és architektúra elliptikus elrendezésben együtt mozog, és a mozgás fókusza József dicsfényben pompázó alakja. A történet két mozzanatának ilyen magától értetődő módon való összesűrítésére csakis egy olyan festő-zseni lehetett képes, amilyen Maulbertsch volt.

© Tátrai Vilmos