| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | itáliai |
| Készítés ideje | 16. század eleje |
| Tárgytípus | dombormű |
| Anyag, technika | hegyikristály, ezüstözött réz hátlapon |
| Méret | 11 × 8 × 3,5 cm |
| Leltári szám | 79.2 |
| Gyűjtemény | Régi Szobor Gyűjtemény |
| Kiállítva | Szépművészeti Múzeum, Második emelet, Európai szobrászat 1350-1800, 2. terem |
A Velencében, Padovában és Veronában egyaránt dolgozó, görög származású szobrász, Giovan Giorgio Lascaris, a legendás antik görög gemmavéső, Pürgotelész nevét vette fel. Idősebb Plinius úgy írt Pürgotelészről, mint az egyetlen gemmavésőről, akinek Nagy Sándor megengedte, hogy smaragdba metssze a portréját. Velencében az antik gemmák hatására a 16. században virágzott fel a drágakőfaragás. Lascaris nemcsak szobrász, de gemmavéső is lehetett, és tőle származik a budapesti antikizáló női hegyikristály fej is. A korabeli velencei festészetben és szobrászatban számos olyan idealizált képmás született, melyeken az ábrázolt személyét vagy az ábrázolás témáját rejtély fedi. Ezek
sorába tartozik a budapesti hegyikristály dombormű is.
Szőcs Miriam
Balogh, Jolán – Szmodisné Eszláry, Éva, Katalog der ausländischen Bildwerke des Museums der bildenden Künste in Budapest, 4.-18. Jahrhundert, Bd. 3. Neuerwerbungen, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994, 32. o., 5. sz., 6-7.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
