| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | itáliai |
| Készítés ideje | 16. század eleje |
| Tárgytípus | dombormű |
| Anyag, technika | hegyikristály, ezüstözött réz hátlapon |
| Méret | 11 × 8 × 3,5 cm |
| Leltári szám | 79.2 |
| Gyűjtemény | Régi Szobor Gyűjtemény |
| Kiállítva | Szépművészeti Múzeum, Második emelet, Európai szobrászat 1350-1800, 2. terem |
A Velencében, Padovában és Veronában egyaránt dolgozó, görög származású szobrász, Giovan Giorgio Lascaris, a legendás antik görög gemmavéső, Pürgotelész nevét vette fel. Idősebb Plinius úgy írt Pürgotelészről, mint az egyetlen gemmavésőről, akinek Nagy Sándor megengedte, hogy smaragdba metssze a portréját. Velencében az antik gemmák hatására a 16. században virágzott fel a drágakőfaragás. Lascaris nemcsak szobrász, de gemmavéső is lehetett, és tőle származik a budapesti antikizáló női hegyikristály fej is. A korabeli velencei festészetben és szobrászatban számos olyan idealizált képmás született, melyeken az ábrázolt személyét vagy az ábrázolás témáját rejtély fedi. Ezek
sorába tartozik a budapesti hegyikristály dombormű is.
Szőcs Miriam
Balogh, Jolán – Szmodisné Eszláry, Éva, Katalog der ausländischen Bildwerke des Museums der bildenden Künste in Budapest, 4.-18. Jahrhundert, Bd. 3. Neuerwerbungen, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994, 32. o., 5. sz., 6-7.
Szmodisné Eszláry, Éva, A Régi Szoborgyűjtemény kincsei, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1994, 22. o., 16. kép.
Szmodisné Eszláry, Éva, The treasures of the Old Sculpture collection, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1994, 22. o., Fig. 16.
The Museum of Fine Arts Budapest: guide, Museum of Fine Arts, Budapest, 2006, 140. o., 184. sz.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
