Szolgaszobor

Ez az okkersárgára festett, fején hajpántot, altestén térd alá érő fehér kötényt viselő, guggoló férfialak sérülései és hiányos volta ellenére is az óegyiptomi szolgaszobrocskák míves, szépen kidolgozott példányának tekinthető. Maguk a szolgaszobrocskák az Óbirodalom végétől a Középbirodalom közepéig tartó időszakban az előkelő temetkezések jellegzetes sírmellékleteinek számítottak; az általuk végzett tevékenységek mágikus erejüknél fogva az elhunyt túlvilági szükségleteinek kielégítését szolgálták. Utóbbiak közé tartozott a helyváltoztatás képességének megőrzése is, ennek elsődleges formája az ókori Egyiptomban a folyami hajózás volt. A kora Középbirodalom elitsírjainak némelyikéből személy- és áruszállításra tervezett hajók vagy éppen halászbárkák makettjeinek valóságos flottillái kerültek elő. Mérete, kidolgozottsági foka és stílusjegyei alapján ez a kis faszobrocska egy halotti bárka kormányosa lehetett, mely típus a 12. dinasztia idején jelent meg és terjedt el sírmellékletként. Ezek a makettek a temetési rituálé két lényeges mozzanatát idézik, az elhunyt testének átszállítását a Nílus keleti partjáról a nyugati parton lévő temetőbe, illetve a halott spirituális zarándoklatát Abüdoszba, Ozirisz istennek, a túlvilág fejedelmének szent városába.