Ápisz-bika szobra

Egyiptom „szent állatainak királyát”, az Ápisz bikát ábrázolja ez a fogadalmi bronzszobor, amely feltehetően Memphisz nekropoliszából, Szakkarából, a szaiszi dinasztia időszakából származik. A bikának tulajdonított számos pozitív tulajdonság (nemzőereje, megzabolázhatatlan életenergiái) miatt az Ápisz bika és kultusza már az egyiptomi írott történelem kezdeteikor beépült a királysággal kapcsolatos rituálékba. Az egyiptomi egyesített királyság első fővárosában, Memphiszben teológiai síkon közelítették a helyi talajú, de birodalmi jelentőségű főistenhez, Ptahhoz. A Ptah élő képmásának, földi megtestesülésének tartott Ápisz bika tiszteletére a Későkorban már tömegével állítottak votív bronzszobrokat, a budapesti darab arányos tagolásával, gondosan formázott kivitelével azonban a legjobbak közé tartozhatott.
A fogadalmi szobrocska a szokásos, bal lábával kilépő bikát ábrázol. Szarvai között ureusz-kígyós napkorong, testén pedig különböző díszítések és kozmikus szimbólumok láthatók. A homlokán bevésett háromszög alakú (fehér) folt pedig egyike volt azon jellegzetes testi jegyeinek, amelyeknek alapján papsága a templomkörzetben tartott élő példány halálakor az új reinkarnációt felismerhette. Az Ápisz bika kozmikus funkcióira utal viszont a hát elülső részén lévő szárnyas skarabeusz, hátrább pedig a keselyű alakú égistennő bevésett figurája. Vélhetően, mint a szakkarai állattemetők egyéb állatkultuszainak fogadalmi tárgyait, az Ápisz-bronzok felajánlását is adott ünnepnapokra, főként az országos jelentőségű Ozirisz-ünnepségekre, valamint az újévi és a királyság fenntartását, megújítását célzó ünnepi eseményekre időzítették.