Antropoid koporsó

A fából készült múmia alakú koporsó felületét gipsszel fedett vászonborítás fedi, amelyre aztán a dekoráció került. Ezt az eljárást jellemzően a 22. dinasztia végi (Kr. e. 750 körül) koporsók esetében alkalmazták. Az ezt közvetlenül megelőző korszakban ugyanis az előkelő temetkezések több koporsóból álló készleteinek legbelső koporsója általában egy, a múmiát magába fogadó kartonázstok volt, amely szorosan körülvette a holttestet, és a hátoldalon volt összefűzve. Emellett a koporsók ikonográfiája szobor jellegüket hangsúlyozta: a lábak alá alacsony talapzat került, az alj fenéklapjának külső felületét pedig gyakran hátpillérrel látták el. A budapesti darabon dekoráció csak a fedélen és az oldalakon található. A csíkozott paróka és a többsoros uszeh-gallér alatt a kosfejű, madártestű istenség, a Napisten túlvilági alakja terjeszti ki szárnyait védelmezően a koporsóban fekvő halott fölé. A madár farka egyoszlopos, színesre festett hieroglif jelekkel írt áldozati formulában folytatódik, amely deréktól lefelé két szimmetrikus félre osztja a fedél felületét. Kétoldalt halotti védőistenségeket ábrázoltak három-három jelenetpanelben. A központi feliratban a halott nevét is feltüntették: Di-hor-iaut, azaz „Adjon Hórusz idős kort / hosszú életet”. Egy francia gyűjteményben őrzött párhuzam alapján biztosan állítható, hogy a budapesti koporsó Ahmim környékéről származik.