A Szent Család megérkezése Egyiptomba Wolfgang Heimbach

Az oldenburgi születésű, süketnéma Heimbach neve és munkássága rögtön halála után több mint két évszázadra feledésbe merült. Életében ugyanakkor sikeres mester volt, főúri megrendelők látták el megbízásokkal Rómában, Firenzében és Münsterben egyaránt, Dániában pedig egyenesen a király udvari festőjeként működött. Ezen a képén szignatúra és dátum (1648) is olvasható. A monogram első betűje azért G, mert Itáliában a Giovanni keresztnevet használta. Igen ritka a kép témája, forrása nem az Újtestamentum, hanem egy apokrif evangélium Jézus gyermekkoráról. A kutatás kiderítette, hogy a fogadó előtti jelenet egy olasz népballadában is megjelenik, és talán ez a népköltészeti feldolgozás volt Heimbach közvetlen inspirálója. A széles karimájú zarándok-kalapot viselő Mária előtt a fogadósasszony térdepel, aki a hódolat gesztusával jelzi, hogy felismerte Máriában a Megváltó anyját. Az epizód történeti idejének szempontjából anakronisztikus a fáklyát tartó ferences szerzetes jelenléte, akit a kettős fény a legerősebben világít meg. A fogadó belsejéből kiáramló világosság és a fáklyaláng fénye az előtér négy alakját teszi meg főszereplővé, hozzájuk képest a közeledő József és kísérői, ha a holdfényes éjszakában jól kivehetők is, árnyékban maradnak. Az erős fény-árnyék kontrasztokban leginkább egy Itáliában járt holland Caravaggio követő, Gerard van Honthorst hatása mutatkozik meg. Heimbach mintha kemény fából faragta volna figuráit, minden részletet egyenlő hangsúllyal, elszánt pontossággal formált meg.

© Tátrai Vilmos