A művészt pályatársai az impresszionista mozgalom szellemi vezérének tekintették. A pointillizmus irányába tett rövid kitérő után, élete utolsó éveiben visszatért korábbi korszakának kötetlenebb festésmódjához. Időskora ellenére, megújhodó fiatalos lendülettel kezdett városképi sorozatokat festeni. Az 1890-es években Párizs egy-egy jellegzetes építészeti együttesét rögzítette, többnyire egy e célra kibérelt hotelszoba vagy lakás ablakából. Kiújuló szembetegsége is arra késztette, hogy szobája árnyékába visszahúzódva fessen. Az Île de la Citén lévő emeleti lakásából Párizs híres kőhídjának, a Pont-Neufnek azt a szárnyát is megfestette, amely a szigetet a Szajna jobb partjával köti össze. Több képet készített ugyanabból a nézőpontból, a nap különböző óráiban. Gyötrő betegsége ellenére a sorozat minden darabja színnel és mozgalmassággal van tele.