A királyok imádása A Bécsi Imádás Mestere

Szükségnevét a kicsiny kép mestere a bécsi Österreichische Galerie-ben őrzött A gyermek Jézus imádása témájú festményről kapta. Miután a bécsi és a budapesti tábla mérete megegyezik, feltételezhető, hogy eredetileg egy ugyanazon házioltár alkotóelemei voltak. A festő osztrák területen, Salzburgban vagy Bécsben működött, és a 15. század elejei a cseh gótikus festészet hatása alatt állt. Ez az a stílus, amelyet nem csak a „lágy” jelzővel illeti, hanem internacionálisnak is nevezi a szakirodalom. Európa szerte elterjedt áramlat volt, számos előzménnyel, amelyek között kiemelkedő jelentőségű a trecento egyik géniuszának, a sienai Simone Martininek a művészete. A stílus legnagyobb elterjedése történik csak meg az 1400 körüli években, amikor is legfontosabb központjai az uralkodói udvarok és a szerzetesrendek miniatúra-festő műhelyei. Jellegzetességei jól megfigyelhetőek ezen a rendkívüli műgonddal kivitelezett képen is: a jelenet minden részlete az eszményítést szolgálóan stilizált. Mária enyhén megnyújtott, törékeny, karcsú, átszellemített alakja és az ölében tartott gyermek Jézus előtt mély áhítattal készül letérdepelni a hódolatra érkezett három király. Ruhájuk szinte csonttalan testet fed. A kék, vörös és fűzöld ruhákon gyengéd rajzolatú csúcsfények érzékeltetik a redőket. A hajladozó fűszálak és virágok szőnyeg-mintákként hatnak, ahogyan az aranyalapra festett sziklaformáció is inkább hullámzó körvonalával, mint plasztikus tömegével kíséri a szereplők mozgását.

© Tátrai Vilmos