A halott Krisztus siratása Bergognone (Ambrogio da Fossano)

A passió-jelenetet inkább elégikus, mint drámai hangulatban színre vivő festmény Bergognone viszonylag korai, legkésőbb az 1480-as évek közepén készült műve. A viszonylagosságot fontos hangsúlyozni, mert 1488-ban, amikor neve először jelenik meg a paviai Certosa dekorálására vonatkozó dokumentumokban, a lombard mester már 35 esztendős, tehát legalább másfél évtizednyi munkásság áll a háta mögött. Erről a másfél évtizedről pedig csak feltételezéseink vannak. Az viszont bizonyos, hogy a festőt ért németalföldi hatás egyetlen más művén sem mutatható ki oly egyértelműen, mint ezen a magánájtatossági képen. Különösen a halott Krisztus törékeny, filigrán testét nézve, de a többi szereplő lágyan hajladozó testtartását, vagy a részletek aprólékos kidolgozását is megfigyelve válik érthetővé, ennek a képnek az elemzésekor miért fordul elő sűrűn Rogier van der Weyden nevének említése. A gazdag ornamentikában már a lombard gótika továbbélése is szerepet játszik. Elementáris díszítő hajlam mutatkozik meg a kagylóarany kiterjedt és rafinált használatában. A háttérbeli felhőkön aranyszín jeleníti meg az alkonyi fényt, arany világítja meg a tágas tér köré épült város épületeit, és arany csillan a fákon, a sziklás hegyoldalon, János és Magdolna haján, a dicsfényeken, valamint a kanyargó ruhaszegélyek hímzett mintáin. A drapériák szintén dekoratív hatású megformálása, főleg Szent János köpenyének pergamenszerűen töredezett redőzése a kortárs lombard domborművek Bergognonéra tett hatásáról tanúskodik.

©Tátrai Vilmos