Levétel a keresztről Carlo Carlone

Valószínűleg 1731-ben a weingarteni katedrális egyik oltárképéhez készült ez az olajvázlat, vagyis bozzetto. Azért csak valószínűleg, mert a bozzetto és az oltárkép kompozíciója között nem teljes az egyezés. Az alkotófolyamat részeként gyakran fordult elő, hogy egy mű végleges kivitelezése közben a festők módosítottak a vázlaton megfestett eredeti elképzelésükön. Ez a comói tó környékéről származó, művészcsaládban született Carlonéra is érvényes. Rendkívül termékeny, sokat foglalkoztatott mester volt, egyike azoknak az itáliai művészeknek, akiket európai uralkodók és egyházfejedelmek elárasztottak megrendelésekkel. A bécsi császári udvar épp úgy megbízói közé tartozott, mint számos délnémet fejedelem, de Észak-Itáliában is fennmaradtak művei. Oltárképeknél is gyakrabban festett vallásos és világi témájú, allegorikus utalásokban bővelkedő, dicsőítő freskókat. A budapesti kép Krisztus passiójának egyik leggyakrabban ábrázolt epizódját ábrázolja. A cselekményben rejlő tragikumnál erősebben érvényesül az ábrázolásban a jelenet virtuóz festői megfogalmazása: A viharos ég és a hófehér gyolcs kontrasztja, a halott Jézus és az ájult Mária alakjának egymásra rímelő beállítása, a képlékeny formák és meleg színek összhangja, a keresztlevétel résztvevőinek sodró lendületű, kanyargó vonalba rendezése. A rokokóba hajló késő-barokk világa ez, amelyben az ünnepelt művészek bravúros tudása, minden mesterségbeli nehézség könnyed leküzdése, a festőt bőkezűen jutalmazó néző elbűvölése elsőrangú követelménnyé vált.

©Tátrai Vilmos