Dávid Góliát fejével Bernardo Strozzi (Il Cappucino; Il Prete Genovese)

Az Úrtól felkent pásztorfiút, aki parittyából hajított kővel megölte a filiszteus óriást, Góliátot, majd levágta fejét, gyakran ábrázolták a barokk festészetben, méghozzá többnyire nem az Ótestamentumban leírt cselekményt (1 Sámuel 17, 48-52), hanem abból izolálva, a már győztes hőst. Alakja az észnek és ügyességnek a nyers erőn aratott diadalát, általánosabban a Jó győzelmét a Gonosz felett jelképezte. Túl az általános jelentésen, ahány festő, annyi tartalmi árnyalattal jelenítette meg a témát, Strozzi képén például az égre tekintő szem és a nyitott száj arra enged következtetni, hogy Dávid éppen az Úrnak hálálkodik, amiért tette végrehajtásában segítette. Korábban, a firenzei reneszánsz szobrászatban Donatello, Verrocchio, majd Michelangelo politikai jelképpé tették a bibliai hőst: mint a városköztársaság szabadságának védelmezőjét példaképül állították a polgárok elé. A genovai Strozzi évekkel Velencébe költözése, vagyis 1633 után festette ezt a képét. A mély tüzű színek használata és a pasztózus, testes festékfelvitel amúgy már genovai munkásságának jelentős részét is jellemezte, hisz a nagy velencei festőelődök művészetével már szülővárosában lehetősége volt megismerkedni. A Góliát haját markoló bal kéz és a hatalmas kard markolatán nyugvó jobb kéz széles gesztusa, a test és a fej ellentétes irányú fordulata a lendületes ecsetjárással együtt igazi barokk dinamizmust és pátoszt kölcsönöznek a kompozíciónak, amelynek feltehetően első változatát a Cincinnati Art Museum őrzi.

Tátrai Vilmos©