| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | holland |
| Készítés ideje | 1667 |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, vászon |
| Méret | 56 x 44 cm |
| Szignó | Szignálva és datálva balra fent: Gullᵐᵒ van. Aelst. 1667. |
| Leltári szám | 330 |
| Gyűjtemény | Régi Képtár |
| Kiállítva | Szépművészeti Múzeum, Első emelet, Európai művészet 1600–1700 és Brit festészet 1600–1800, 9. kabinet |
Feltételezhető, hogy a kép készülése idején a gyümölcsök szimbolikus jelentése ismert volt, így az őszibarack az érzéki gyönyör, a csiga a bűn, a légy a romlás, elmúlás képzetét kelthette.
Willem van Aelst gyümölcs-csendéleteinek két fő motívuma az őszibarack és a szőlő, melyek formai kontrasztját, a viaszos-feszes szőlőszemek és a bársonyos-puha barackok ábrázolásában rejlő lehetőségeket páratlan bravúrral aknázta ki. Az áttetsző-légies Üveg poharak és a fényesre csiszolt, kemény márványlap, a selymes fényű, lágyan redőzött terítő és a csillogó aranyrojtok, vagyis a különböző matériák élénk ellentétben, mégis festői egységbe foglalva érvényesülnek. A rágott-gyűrt, hervadó levelek és a kacskaringós szőlőkacs dekoratív hangsúlyt ad a kompozíciónak, míg a legördülő vízcseppek, egy-egy körömnyi mogyoróhéj, vagy a légy szárnyának aprólékos kidolgozottsága a részletek gazdagságával gyönyörködtet.
Ez az 1667-ben festett kép tipikus példája Willem van Aelst érett stílusának.
Pigler, Andor, Katalog der Galerie Alter Meister, 1-2. Museum der Bildenden Künste, Szépművészeti Múzeum, Budapest. 2, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967, 21. o., 321.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
