A Szent Család a kis Keresztelő Szent Jánossal Pier Francesco Foschi

A festmény nem csupán mester és tanítvány, hanem érett reneszánsz és manierizmus viszonyának is beszédes dokumentuma. Agnolo Bronzino nemzedéktársa ugyanis, immár kiforrott saját stílus birtokában, úgy veszi át Andrea del Sarto egyik kompozícióját, hogy annak szellemiségétől messze eltávolodik. A mintául szolgáló képet Zanobi Bracci megrendelésére, 1525 körül festette Sarto (ma a Pitti képtára őrzi). Ez utóbbi festmény a részletek vibrálóan eleven, árnyalatokban gazdag megformálásával, a szereplők átszellemített, finoman féken tartott feszültséget kifejező ábrázolásával Sarto legjelentősebb művei közé tartozik. Foschi azonban épp mestere alkotásának lelki tartalma iránt mutatkozik közönyösnek. A klasszikus kánon szerint összehangolt testtartások, mozdulatok nála formulákká csupaszodnak. A kompozícióból megmarad annak váza, amelyet a firenzei maniera mestere a maga ízlése szerint öltöztet újra. A leegyszerűsített körvonallal határolt formák erőteljesen plasztikusak, a ruharedők keményen kikalapáltak. Uralkodnak a világos, fanyar tónusok: a lila, a lazacszín, a sárga. Néhány motívumbeli eltérés is jelzi, hogy Foschi az eredetihez képest dísztelenebb, a szakrális jelleget ellenreformációs puritánsággal hangsúlyozó ábrázolásra törekedett: elhagyta a háttér hegyvonulatát, a gyermek Keresztelő János feje köré dicsfényt, kezébe keresztet adott, Jézus ágyékára fátylat borított, és Mária öltözékét megfosztotta egyik díszétől, a vállon, karon és derékon átvetett, dúsan redőzött kendőtől.

©Tátrai Vilmos