Teát készítő nő Felice Schiavoni

Felice Schiavoni apjától, Natale Schiavonitől, korának egyik népszerű festőjétől tanulta a festészetet. Később tanulmányait Milánóban, majd a bécsi Képzőművészeti Akadémián folytatta, ahonnan 1821-ben tért vissza és telepedett le Velencében.
Felice többek között vallásos témájú műveket készített: Madonna-ábrázolásai, oltárképei – amelyeket Chioggia, Isztria és Trieszt templomaiba alkotott – és szenteket ábrázoló művei a 16. századi itáliai festészet, különösen Raffaello stílusát idézik, aminek köszönhetően a festőt szokás a „velencei Raffaellóként” is emlegetni. Megrendelésre az 1830-as és 1840-es években számos portrét is készített. A Velencében élő orosz mecénások egyik legkedveltebb művésze lett, és a cári család is a megrendelői közé tartozott. I. Miklós, a művészeteket oly bőkezűen támogató cár kitüntette az itáliai művészt, illetve utóda, II. Sándor egy nagyszabású festmény elkészítésével bízta meg.
A 19. század közepére a neoklasszicizmus mellett, amelynek stílusjegyei megtalálhatók Felice művein is, megjelentek az új festészeti áramlatok, a romantika és a biedermeier. A változás Schiavoni művészetében is tetten érhető, egyre gyakrabban festett zsánerképeket. A Budapesten őrzött képen egy könnyed és mindennapi jelenetnek lehetünk tanúi, ahol a szolgáló a dolgozószobában kitölti a teát. Az íróasztal körül halmokban álló könyvek, a szanaszét heverő eszközök – földgömb, iránytű és vonalzó –, és az üresen álló szék hangsúlyozza, hogy tudós szobájában járunk, aki azonban éppen nincs jelen. A mű lírai hangulatát a szoba ablakából beszűrődő fény és árnyék finom játéka is hangsúlyozza.

Mrázik Rebeka