En
Vissza a találatokhoz

Márvány sírtábla Makedóniából

Készítés ideje Kr. u. 3. század
Tárgytípus dombormű
Anyag, technika faragott, márvány
Méret

53,5 x 40,8 cm

Leltári szám 50.962
Gyűjtemény Antik Gyűjtemény
Kiállítva Szépművészeti Múzeum, Mélyföldszint, Klasszikus ókor, Erósz – Dionüszosz – Tanathosz

A négyzet alakú sírsztélé alján kinyúló csap a talapzatba való beillesztésre szolgált. A domborműves jelenetet egyszerű, stilizált szentély alakú keret veszi körül, amelynek csupán akrotérionokkal közrefogott bekarcolt tympanonját dolgozták ki részletesebben.

A sírkő jobbra vágtató lovast ábrázol, aki nyeregként állatbőrt használ. Csizmát, rövid tunicát és a háta mögött lobogó chlamyst visel. Felemelt jobbjában egykor fémlándzsát tarthatott, a rögzítés nyomát a testen látható csaplyuk jelzi. A ló alatt egymásra támadó kutya és egy vadkan, ami a jelenet jobb szélén látható fa mellől tör elő, testének nagy része nem látszik. A fa lombjai közt gyümölcsök, a törzsén pedig kígyó tekerőzik.

Ez a képtípus általánosan elterjedt a görög és a római kultúrában. Különösen népszerű volt a Balkán-félsziget északi részén és Kis-Ázsiában, nem köthető egyetlen ókori néphez sem. A vadászó lovas héróikus alakja tehát a férfihoz méltó élet egyik fő formáját szimbolizálja. Fogadalmi domborműveken és sírsztéléken egyaránt gyakori volt.

A görögül írt sírfelirat szerint a sztélét egy Béros (Verus) nevű fiúnak állította az apja, akinek latin és thrák neve is volt: Gaios (Gaius) és Kerdólas:

Γάϊος ὃ καί Κερδωλας Βή| ρῳ τῷ υἰῷ μνείας χά | ριν → Gaius (Gaios), akit Kerdólasnak is (neveznek, állította) fia, Béros (Verus) emlékére.

A domborművön végzett anyagvizsgálat eredménye alapján prokonnésosi (marmarai) vagy parosi márványból készült.

A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.

Kiállításaink közül ajánljuk