Termékenységi szobrocska

Az alkotás az egyiptomi terrakotta-, ritkábban mészkőből készült szobrocskák azon csoportját példázza, melyek nőket ágyon vagy díványon fekve, egyedül vagy kis méretű gyermekalak társaságában, néha edények vagy a szépségápolás eszközeivel társítva ábrázolnak. A típus az Újbirodalom korában, a 18. dinasztia második felében jelent meg, és egészen a későkorig használatban maradt.
A töredék egy nyitott öntőformával készült, négyszögletes terrakottaplakett alsó része. A szobrocska ép állapotában egy ágyon fekvő nőalakot mintázott, amelynek jobbján egy gyermek apró alakja látható. Mindketten meztelenek, testük karcsú, tagjaik aránytalanul megnyúltak. Míg számos hasonló ábrázoláson a gyermek felemelt bal kezével anyja testhez simuló jobbjába kapaszkodik, itt nincs kapcsolat a két alak között. Töredékes volta ellenére a szobrocska így is típusának kidolgozottabb, mívesebb példányai közé sorolható. A készítési technikából eredően az ágyat mintázó hátlap szélei lekerekítettek, a lábrészt egy szolid, részben letört görbület sejteti. Hátoldalán eredetileg a heverő lábait idéző két sarokdomborulat szolgált támasztékul, ezek letörtek. A kiégetést követően a szobrocska fehér stukkóréteget kapott, amit vörös festéssel borítottak be. A testfelületeken az eredeti festés nyomai ma is szembetűnőek, a nőalak szeméremtáján halványan kivehető az egykori fekete színezés.
A jelenleg uralkodó nézet szerint ezek a tárgyak termékenységi szobrocskák voltak, melyeket felajánlásként helyezhettek el sírokban, házi oltárokon és Hathor, Mut vagy éppen Anuket istennő szentélyeiben, így igyekezve elnyerni az isteni áldást a sikeres fogantatásra és a gyermeket fenyegető veszélyek elhárítására. Népszerűségük okán nagy mennyiségben gyártották őket a városokban és a templomokhoz tartozó kerámiaműhelyekben.