| Készítés ideje | 20. század eleje (gipszmásolat), Kr. u. 1. század vége - 2. század eleje (eredeti) |
|---|---|
| Tárgytípus | gipszmásolat |
| Anyag, technika | gipsz |
| Méret | 162 x 90 x 92 cm |
| Leltári szám | Ag.165 |
| Gyűjtemény | Antik Gyűjtemény - gipszmásolatok |
| Kiállítva | Csillagerőd (Komárom), Híres művek a Kr. e. 4. századból és ókori hatásuk, VII. terem |
Praxitelész Kr. e. 350 körül készült bronzszobra nyomán faragott római császárkori márványszobor gipszmásolata.
A szobor mintha ellesett pillanatot örökítene meg. Apollón könnyedén egy fának támaszkodik, és a törzsre felkúszó gyíkot igyekszik eltalálni a jobbjában tartott nyílvesszővel (amely mára elveszett). Meg akarja ölni vagy csak játszik vele? Mindkettő lehet. A szobor jelzi: az istenek gond nélkül élnek — miért is törődnének az „egy napig élő” emberek nyomorúságával? Apollón teste nőiesen lágy, felette áll férfi és nő kettősségének; ebben is messze van tőlünk, emberektől. Ám a gyík lehet járványok metaforája is: a szobor így a betegségtől oltalmazó istent is megjeleníti.
A római császárkorban számos másolat készült a szoborról, az ábrázolás a nagyszobrászat mellett megjelent gemmákon és pénzérméken is. A gipszmásolat mintáját adó márványszobrot 1777-ben Rómában, a Palatinus-dombon találták, ma a Vatikáni Múzeumban őrzik. A kiállított gipszmásolat bronzhatású bevonatával Praxitelész késő klasszikus kori bronzszobrát idézi meg.
Hekler, Antal, Az antik gipszgyűjtemény I-II., Budapest, 1919-1920, 1923, no. 281. sz.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
