Termékenységi szobrocska

Az alkotás az egyiptomi terrakotta, ritkábban mészkő szobrocskák azon csoportját példázza, melyek nőket ágyon vagy díványon fekve, egyedül vagy kisméretű gyermekalak társaságában, néha edények vagy a szépségápolás eszközeivel társítva ábrázolják. A típus az Újbirodalom korában, a 18. dinasztia második felében jelent meg, és egészen a későkorig használatban maradt. Témájuk és meghatározó formai jegyeik alapján azon későkori és hellenisztikus, agyagból és mészkőből készült felajánlási (votív) szobrocskák előképeinek tekinthetők, melyek a nőalakot, egymagában vagy gyermekkel, egy szentély fülkéjében állva ábrázolják.
A szobrocska egyetlen, ágyon fekvő, meztelen nőalakot mintáz. Alkata karcsú, karjai szorosan testéhez simulnak. Rövid, kerek parókát visel, feje párnán nyugszik. Bal oldalán egy tükör, jobbján egy állványra helyezett kerámiaedény hever. Az ágy fejrésze a sztélékre emlékeztető módon lekerekített, a lábrészt egy mára letört görbület képezte, mely így egyfajta talapzatként is funkcionálhatott. A bal felső és jobb alsó részen sérült. Nyitott öntőformával készült, a szélek ennélfogva lekerekítettek, a hátoldal elsimított. Az ágy felületén illetve a testhajlatokban jól kivehetők az égetés után kapott fehér stukkóréteg maradványai. Az eredeti vörös festés csak nyomokban észlelhető. A plakett alsó harmadán, az edény, a combok és a tükör magasságában egy törésvonal húzódik végig. A szobor a hajviselet stílusa alapján keltezhető, mely a 25. dinasztia korában népszerűnek és elterjedtnek számított.
A jelenleg uralkodó nézet szerint ezek a tárgyak termékenységi szobrocskák voltak, melyeket felajánlásként helyezhettek el sírokban, házi oltárokon és Hathor, Mut vagy éppen Anuket istennő szentélyeiben, így igyekezve elnyerni az isteni áldást a sikeres fogantatásra és a gyermeket fenyegető veszélyek elhárítására. Népszerűségük okán nagy mennyiségben gyártották őket a városokban és a templomokhoz tartozó kerámiaműhelyekben.