Termékenységi szobrocska

Ez az agyagból öntött és kézzel formált, stilizált, lapos nőalakot mintázó szobrocska az ókori egyiptomi plasztikák azon csoportját példázza, melyek kétségkívül a termékenység képzetével hozhatók összefüggésbe. Nemcsak mezítelen volta, hanem az eltúlzottan széles csípő, illetve a kebel és a szeméremtájék plasztikus kiemelésére fordított figyelem is egyértelműen erre utal. A megmunkálás tekintetében ugyanakkor ez a darab szembeötlően eltér az újbirodalomtól a későkorig terjedő időszakban készült egyiptomi nőalakok konvencionális stílusától.
A sematikus alakot először öntőforma segítségével mintázták meg, a kézzel agyagból külön formázott kiegészítőket, úgymint a hajat vagy parókát, a szemet és a keblet ezt követően illesztették a testhez. Orr és száj nincs, a keblet a mellkason túlságosan magasra applikálták. A feltűnően vastag combok találkozásánál egy éles eszközzel metszették be a szeméremtájék határvonalait, belsejét pedig pontozással hangsúlyozták. Elnagyolt, ívben meghajló karját az alak derékmagasságban a teste előtt tartja. Eredetileg a test alsó része jellegzetes V alakban elkeskenyedett, de a láb mostanra térd alatt letört.
Ilyen egyszerű technikával készült, a termékenységet absztrakt nőalak formájában szimbolizáló hasonló agyagszobrocskák szép számmal kerültek elő az ókori Közel-Kelet más területeiről is. „Primitív” megjelenésük szerepet játszott abban, hogy az egyiptomi példányokat korábban a második átmeneti korra vagy az újbirodalom idejére keltezték. A thébai régióból származó, ismert régészeti kontextussal bíró szobrocskák azonban arra engednek következtetni, hogy e típus változatai Felső-Egyiptomra, és a harmadik átmeneti kortól a későkor végéig tartó időszakra voltak jellemzők. A jelenleg uralkodó nézet szerint a termékenységi szobrocskákat felajánlásként helyezhették el sírokban, házi oltárokon és Hathor, Mut vagy éppen Anuket istennő szentélyeiben, így igyekezve elnyerni az isteni áldást a sikeres fogantatásra és a gyermeket fenyegető veszélyek elhárítására.