Termékenységi szobrocska

Négyszögletes mészkő plakett, melynek domborműves díszítése meztelen, frontális nőalakot ábrázol egy egyiptomi stílusú kápolnában állva. Alakját sematikusan formázták, lábát összezárva tartja. Aránytalanul hosszú karját szorosan a teste mellett tartja, tenyere majdnem térdmagasságban simul a combokhoz. Fején szögletes, vállig érő parókát visel, keblét és szeméremtájékát plasztikusan kihangsúlyozták. A háttábla kicsiny szentélyt mintáz nyitott ajtószárnyakkal. Az architráv és a párkányzat jobb oldala sérült, a homorú pártázat nagyrészt letört. A plakett bal oldalán, mintegy a padlószint folytatásaként, vízszintes bevésés húzódik. Az eredeti vörös festés nyomai szórványosan kivehetők.
A mészkő és terrakotta figurális plakettek e típusa a szaiszi kor végén és a perzsa korban jelent meg és vált elterjedté Alsó-Egyiptomban, de nagy számban készültek a Ptolemaiosz-kor korai időszakában is. Többféle változatuk ismert, melyek számottevően különböznek egymástól méretük, a plakett alakja vagy éppen az álló nő testtartásának tekintetében, akinek alakját némely esetben egy gyermek kíséri, mellette pedig különféle tárgyak, például boros amforák tűnhetnek fel. Egyes példányok motívumkészlete még ennél is markánsabban utal a termékenységgel, a szüléssel és a nők védelmével kapcsolatos egyiptomi ikonográfiára azáltal, hogy ábrázolásaikon Bész- és Hathor-fejezetes lótusz-, illetve pálmaoszlopok jelennek meg, a nőalak fejdísze pedig egyértelműen Ízisz-Hathor istennővel való azonosságát hirdeti. Okkal feltételezhető, hogy ez a kései típus formailag az Újbirodalom és harmadik átmeneti kor idején készült, ágyon heverő meztelen nőt ábrázoló terrakottaplakettekből fejlődött ki a háttábla szentélyként vagy kápolnaként történő újraértelmezésén keresztül. Ikonográfiájukban azonban nemcsak a dinasztikus egyiptomi hagyományok, hanem külső kulturális hatások is tükröződnek: mindenekelőtt a föníciai Astarte-plakettek, majd a görög nőalakos plakettek egyes karakterjegyeit vették át és építették be. Mindez arra figyelmeztet, hogy a kulturális sokféleség miliőjében a meztelen nőalak ábrázolások szimultán módon különböző kontextusokban, eltérő célokat szolgálhattak.