Termékenységi szobrocska

Négyszögletes mészkő plakett, melynek domborműves díszítése meztelen, frontális nőalakot ábrázol egy egyiptomi stílusú kápolnában állva. Sematikusan megformázott alakját torz arányok jellemzik; lábát összezárva, karját szorosan teste mellett tartja. Fején rövid, szögletes szabású parókát visel; keble és szeméremtájéka hangsúlyosan kidomborodik. Felülete erősen lekopott, az elmosódott kontúrok miatt az arcvonásokhoz hasonló finom részletek már nem kivehetők. A meglehetősen vastag plakett kicsiny szentélyt mintáz. A homlokzati architektúra durván, elnagyoltan megfaragott, láthatóan nem avatott kéz munkája, amiről a párkányzat ferde kiképezése is árulkodik. A homorú pártázat teteje letört. A plakett két oldalának alsó részére egy-egy szentély kicsiny képét vésték; egy horizontális horony mindkettőt félbevágja. Az architrávon és a szegélyek mentén még szórványosan felfedezhetők a vörös festés nyomai.
A mészkő és terrakotta figurális plakettek e típusa a szaiszi kor végén és a perzsa korban jelent meg és vált elterjedté Alsó-Egyiptomban, de nagy számban készültek a Ptolemaiosz-kor korai időszakában is. Többféle változatuk ismert, melyek számottevően különböznek egymástól méretük, a plakett alakja vagy éppen az álló nő testtartásának tekintetében, akinek alakját némely esetben egy gyermek kíséri, mellette pedig különféle tárgyak, például borosamforák tűnhetnek fel. Egyes példányok motívumkészlete még ennél is markánsabban utal a termékenységgel, a szüléssel és a nők védelmével kapcsolatos egyiptomi ikonográfiára azáltal, hogy ábrázolásaikon Bész- és Hathor-fejezetes lótusz-, illetve pálmaoszlopok jelennek meg, a nőalak fejdísze pedig egyértelműen Ízisz-Hathor istennővel való azonosságát hirdeti. Okkal feltételezhető, hogy ez a kései típus formailag az Újbirodalom és harmadik átmeneti kor idején készült, ágyon heverő meztelen nőt ábrázoló terrakottaplakettekből fejlődött ki a háttábla szentélyként vagy kápolnaként történő újraértelmezésén keresztül. Ikonográfiájukban azonban nemcsak a dinasztikus egyiptomi hagyományok, hanem külső kulturális hatások is tükröződnek: mindenekelőtt a föníciai Astarte-plakettek, majd a görög nőalakos plakettek egyes karakterjegyeit vették át és építették be. Mindez arra figyelmeztet, hogy a kulturális sokféleség miliőjében a meztelen nőalak ábrázolások szimultán módon különböző kontextusokban, eltérő célokat szolgálhattak.